Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

XXII 1 Jzámok, és ki-befzéllhetetlen /ok-fék kiilömbözoformájuk. Mellyektől, a'mintláttzik, még elein annyira el-is ijedtek-vólt az emberek, hogy azoknak fzámba vételekről és meg-esméréfekről, a

3 köztök és eiottek forgó néhány nagyobb állatokon kiviil, femmit nem-is gondoskodtak. MOSES a maga Első vagy Teremtésről írt könyvében R. I. f. 20, 21, 24, 25, 30. az élő-állatokat öt nagy Nemekre ofzcotta : ú. m. Barmokra, Vadakra , Repeső madarakra, Földi tsúfzámáfzó, és Vizben újző állatokra, a' mellyeknek hatodikul Urává tette az Itten

5 képére teremtetett Embert. A' Harmadik könyvében a

5 Xl-dik Réfzben pedig tó fő Nemeket tsináit mind azokból az okos és oktalan állatokból. Az oktalan állatokat, ( tzélozván a' 'barmokra és vadakra) ismét két réfzfe fzakafztotta : Egéfz körmű, és kettőbe hafadt körmű állatokra: az egéfz körműek közi értvén azokat-is, a' mellyeknek , mint a' kutyának , orofzlánynak, , medvének 5s a' t. egyes körmii újjakra ofzlott tenyeres lábaik vágynák. Külömböztette ugyan ott a

9 kérőt rágó és nem rágó állatokat. Ä vizben lakó álLitokat-is felofz-