Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)

3

0 I. Rcfz. I. Szakafz. nak: Ezek hamarjában kéznél nem lévén, a' fris tifzta kútvizet-is fel-fzivacathatják, Mig tart a nagy föbéli fájdalom, az idő altt nem tanátsos eret vágatni, vagy magát kopölyöztettni, hanemha az fö-fájáft a' hófzámnak el-állásából, vagy a' fzokott orr-vér folyásának meg-fzünéscből fzármazottnak lenni, valaki bizonyolfan tudgya, ekkor tehát a lábán eret lehet nyitattni, de ezt-is tsak ollyankor, a' mikor a nagy fő-fájás fzünni kezd. De ha ugyan tsak a fájdalom olly ifzfzonyu, és tellyefséggel nem akar enyhülni, félő, hogy az agyvelőt bé borittó hártyák Öfzve dagadoznak, már illyenkor az ér-vágáft nem kell halafztani, hanem vagy az homlokon vagy halántékján, az az: valamellyik vak fzemén, vagy pedig a' lábon tüftént az eret Borbély által meg-vágatni kelletik. Külső orvofság gyanánt a' fő-táj ás Emberek ekkeppen éljenek: Egy marék fzapora füvet, ebfzőlő leveleit, és fiil-fü leveleit egy ittze vizbe kell vetni, erre toltefsék egy mefzfzely bor etzet, mind ezeket addig fözvén , mig egy negyed refze marad, mellyben egy tifzta f-y^tfcPt vagy valami gyenge váfzon ruhát jnárcván, és>