Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)

ÄO I. Rißu I, Szaltflß. fzelni, 's belőle egy kalánra valót, egy üveg-pohárni, az-az: glázli édestéjjel együtt az oiiy Ember igyek, ennyit peJig háromfzor egymás után, minden tizenkét óra el-folyása után, ezután-is minden hóid töltin, és fogytán fzint ennyit bé-végyen. Midőn azért valski olly ebet lát, a

1 melly az uton kerefztül katsúl fút, farw kát le-botsáttya, futván gyakran megállapodik, nyelvét fzáján kivül lógattya, orroból, fzájából a nyála bőven folydogál, komor fzemmel néz, mindent meg-ugat, és meg-mardot, az illyen kutyát vefzett kutvának lenni el hidgye , és magát elivle el-rejfse , és ha lehet valami módon megÖleíTe, meg-lövén vagy lövetteífe azt. ' Nehéz-gondolkozás va^y Melankólia az elmének olly változása, melly fcerinc az Ember maga felöl; és a' környálé valókról nem jól gondolkodik, hanem minden igaz ok nélkül fzüntelen tsak f'oraorkodik, 's a' t: Az illyen Emberek azért fzüntelen fohajtanak, magánofságot keresnek, de félelmes terméfzetek miatt egy helyben egyedül nem maradhatnak, IV. Nehéz-gondolkodát.