Bugát Pál: Közönséges kórtudomány. Pest, Trattner és Károlyi, 1830. (r.sz. 2341)

2, teszi. —- A betegágyaknál tett tapasztalás oh pedig azon előösmereteket bizonyítván be, a lehetséget valósággá lenni tanítják, és tulajdonképp a testét teszik a kórtudománynak. — Valamint pedig a test lélek nélkül nem lehet emberré : úgy a betegágynál tett tapasztalások sem lehetnek élettudományosj előösmeretek nélkül kórtudománnyá 5 úgy annyira, hogy a kórtudomány nemmás, mint a betegágyaknál tett és megválasztott tapasztalásoknak az élettudomány által eszközlött megvilágositása. — Azon szerencsétlen gjf-ógyászt, ki egyedül az élettndományos úton (via deducti^Jfci , analytica) indúl ki, észképencz-nek , (ThsoreticusUpiz ennél valamivel szerencsésebb, egyedül a tapasztalás útján (via inductiva, synthetica) járót pedig vadüzuncznek, kontárorvosnak (Empiricus) nevezzük, azért hogy őket a lehetségig szerencsés, mind a két utat üszvefoglaló elmélkedő úzöncztol (rationalis empiricus) megkülönböztessük; kit is azért nevezünk így, nem pedig megfordítva üzühczelmélkedőnek (empirico-rationalis medicus) , mivel többet tartunk azon orvosra, ki a tapasztalásra többet hajt, mint az észképre (Theoria) ; hogysem megfordítva. — Ámbár pedig a kórtudomány megtanítására és tanulására a tapasztalásnak útját jobban szeretnők választani; de mivel a tapasztalás nem egy embernek , sött nem egy időkornak sajátja, azért, és más részről egymis életünk rövidsége, a teendő tapasztalások kétes kimenetele végett az élettudományos utat kéntelenitetünk választanig de úgy, hogy előadásunkban inkább az élettudományt a tapasztalásnak , mint a tapasztalást az élettudománynak kívánjuk alárendelni. 3. S. A kórtudománynak kétszeres, még pedig nugy haszna vagyon: ugyanis íszür az élettudományra nézve;