Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

100 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ŰJ KÉPEZVÉNYEKBÖI. delme szerint legnagyobb átmérőjénél találta legyen a pöfeteget. — A pöfeteget illy módon az izzó vas hatása egyszerre és mindjárt nem teszi semmivé, hanem először meglehetős fokú gyuladást idéz elő s aztán-a következő genyedis vet véget a pöfetegnek. — A gyuladást, heves fejfájást, lázmozgalmakat, mellyek,az izzó vas alkalmazását követik, lágyító füzeteknek az orrba való föcskendezése, kellő nyugalom, és lobellenes életrend által enyhítik. —- Ha geuyedés áll elő, akkor folyvást a lágyító beföcskendezést kell használni. — Sok idő kívántatik mindenkor arra, míg az egész pöfeteget elpusztítja a genyedés. Ha már kisebbedett, akkor tán ki lehetne szakítani, vagy valami kis maradványát pokólkő általi, vigyázattal történő megtapintással eltávoztatni. — B. Torokbeli pöfetegek. 2099. 5. A torokbeli pöfetegek az orrüreg hátulsó részében verhetnek gyökeret, és a toroküreg felé elterjedhetnek vagy a függő iny hátsó falán támadnak, vagy magának a garatnak falaiból.— Ejzen pöfetegek többnyire merő, s húsos alkotásuak és rendszerint rövid és vastag száruak- — Ezek nagyságukhoz képest nyomást, a torokbeli eletművek izgatását, köhögést, fuladást okoznak, és akadályozzák a légezést meg a nyelést. A horzsolás, mellynek az illy pöfetegek, az élelmi szerekkel nyelés közben való érintkezés által kitétetvék, igen gyakran a pöfetegek felületének tartós izgatását sőt kifekélyedését is okozza. — A torokbeli pöfeteget mindig könnyű megismerni, mihelyest kissé nagyra nő. — 2100. S' A torokbeli pöfetegnek alkatása, és a vele összeköttetésben levő részek minősége a kiszakítást lehetetlenné, legalább igen veszedelmessé teszi. — Csak azon esetben végezhetni fogaszszal a kiszakítást, ha vékony s ingó szára