Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

90 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ÚJ KÉPEZ VÉNYEKBŐL erősen áll, több helyen a takonyhártyával össze van ragadva; mellynél a hurut és szuszogás fájdalmas érzést támaszt az orrban vagy a fő mellső részén, és a hol büdös, csipős ev kifolyása van jelen. — Jótermészetü az orrbeli pöfeteg, ha szürkés fehér, halovány vagy barnás színe van s puha természetű; kifejlődésekor nincs fájdalommal összekötve, és ha megérintik, nem fáj; ha időről időre jobban megdagad és kisebbül; ha gyökerén kivül más helyen az orrüreggel nem ragad össze; ha szuszogáskor mozgékony és nyálkás folyadékot választ el. — 2079. fl. Az orrbeli pöfeteg okairól sok esetben mit sem tudunk. — Néha erőművi sértés, az orrnak újjal piszkálása és más befolyás okozhatja származását; de többnyire az orrbeli pöfeteg olly helyen ver magának fészket, melly ezen behatásnak legkevésbbé sincs kitéve. — Ugy látszik, hogy leggyakrabban az orr takonyhártyájának hurutos bántalma, s tartós takár oka a pöfeteg származásának. — Igen sokszor a pöfeteg egyetemes vegyelfajulási szenvedésssel, különösen bujasenyvvel, visszavert bőrkiiteggel stb van oki összeköttetésben; ezt azon körülmény látszik bizonyítani, hogy gyakran több pöfeteg ugyanazon időben s mind a két orrüregben kifejlődik, s hogy kivétel után gyakran ismét kiújul, és valami egyelemes betegség jelenségei mutatkoznak. — Gyakran úgy látszik, hoíry a pöfeteg képződésére való hajlam a test természeti kifejlődésével van összekötve, mivel az orrbeli pöfeteg gyakran a zserdűlő korban származik, vagy legalább ezen képződési munkásság a takonyhártya fölernyedése által jelenti magát; — és épen a legegészségesebb egyének, — kiknek a zserdülő korban gyakran foly orruk vére — lepelnek meg igen könnyen a nyákpöfetegtől. — Az orrcsont megveteműlése és beteges változása nem mindig a pöfeteg által okozott egymástól való eltágulásnak puszta következménye, hanem némellykor ugyanazon egy időben szenvednek a csontok és lágy részek, és mindkettő szenvedése ugyanazon egy okból származik. — Ez különösen akkor történik meg, mikor a bajt vegyelfajulási bántalom okozza és tartja fenn +). — SCHREGER az i. h. 42. 1. SCHREGER azon esetre is figyelmeztet, Iiogy a pöfeteg a takonyhártya edényeinek kitágulásával (teleangiectasia) is szövetkezik , mi különösen akkor szokott megtörténni, mikor a pöfeteg támadását darab ideig a takonyhártya lobos fölernyedése takárral előzi meg ; mivel ezen edénytágulás, azon pöfetegnél, melly az imént említett előrejáró bajok nélkül egyenesen és gyorsan képződik , nem jő elő. — De nem