Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)
130 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ÚJ KÉPEZVENYEKBÖL a testalkotás, okul szolgáló ártalmak és megtámadott szövet minőségétől függenek, mint bővebb vizsgálódás alkalmával ki fog tetszeni, jóllehet e tekintetben bizonyos meghatárzott oki viszonyt nem lehet mindig megállapítani. — A rák gyakran szerfölött pusztító, emésztő, kemény széllel van körülvéve, néha taplós növedékkel szövetkezve. — Az első nemű, mint látszik, inkább csak az öreg egyéneket , vérmes és epés mérsékményüeket szereti; valamint a második az ifjabb és nyákos (phlegmaticus) mérsékményű személyeket. — Néha a rák lefolyása igen sebes, hirtelen a bort nagy helyen elpusztítja , a rákos daganat legnagyobb része, a bőr széleinek feltüremlése által kifordul. — Más esetekben a rák lefolyása lassú; — a fekélyedés bevégződöttnek látszik a daganat fölfakadása után, a bőr szélei befelé húzódnak, az ev kifolyása csekély, és a rák huzamos ideig fenmaradhat, mielőtt kifelé terülne. — A ráknak kártékony befolyása is az egyetemes jólétre különböző, ahoz képest a mint különböző életművekben van fészke. — ALIBERT (Nosologie naturelle) hat különböző neme't állítja föl a ráknak: 1) Taplós rák (cancer fungoides), közönse'ges rák; 2) lyukgató rák (cancer terebrans) bőrrák; 3) csontnemü rák (cancer eburneus) kemény, mint az elefántcsont; 4) gömbölyeg rák (cancer glot bosus) kerekded daganatokat képezve, mellyek gyakran fájdalmatlanok , viola- vagy feketés szinőek, és rendszerint nem egy helyre szorítvák, hanem nagyobb tért foglalnak el, a főn , lábakon stb ; 5) pokólvaras rák (cancer anthracineus), a bőrön levő fekete folttal támad , alkalmatlan és fájóí viszketéssel van összekötve, ha nagyranő, belőle epernemű növedék emelkedik ki; 6) csomökás vagy b'óty'ókösrák (cencer melaeneus, tuberosus), melly a sejtszövetben kifejlődő , több vagy kevesebb és különböző nagyságú csomókákból veszi eredetét. — 2156. S' A kőkemes daganatok megismerése gyakorta nem kis nehézséggel van összekötve. Az igaz, hogy, ha a daganatot fedező bőr ránczos , barna ólomszínű, csomókás és egyenetlen felülete van; ha ollykor-ollykor szaggató fájdalmak dulonganak benne; ha a bőrrel és közelfekvő részekkel szoros kapcsolatban áll, akkor a daganaj; kőkemes minőségéről kétség teljességgel nem lehet. — Ámde keménysége s természeti minősége a kőkem felületének gyakran különböző, s aztán meg másnemű daganatok is nézhetnek úgy ki; a kőkem sok esetben mozgékony, az alatta fekvő részekkel nincs összenőve, nem fáj, és sokszor a bőr nincs megváltozva. A kőkemnek rákra való hajlandóságát, mit rendszerint úgy tartanak, mint a jótermészetű keménye-