Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

IDÜLT 'S GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK. 89 A. MATHIAS

, the mercurial disease. London 1819. — Deutsch Ton ROBBI. Pest 1822. S. C. W. WENDT , de abusu Hydrargyri. Hafniae 1823. 801. S. A' higanynak czéliránytalan és soká folytatott használása főkép czéllal ellenkező közéletbeli magatartása és meghütése mellett a' betegnek tulajdon senyvet hoz elő, melly mint higanykor (morrbus mercurialis), higanyos lórizgélonysdg (erethismus mercurialis), higanyos börvöreg és liiteg (erythema et exanthema mercuriale) 'stb. név alatt csak az utolsó három évtizedben Íratott le gondosabban. Ezen betegség különbféle fokú lehet és megjelenik. 1.) Mint liiteg, melly többnyire a' higannyal való élés közben történt hirtelen meghűlés által okoztatik, és egy előrejárt nagy bágyadság, a' szívgódörben érzett szorongás, többszöri borzadozás, és erre következő nagy melegség, gyors érverés, fejfájás, undorodás, és szomj után mint világos, vagy komor vörös liólyagcsák, ritkábban mint bibor szinű küteg, hólyagcsák nélkül, vagy mint csalán-kiiteghez hasonló bőrvirág jelenik meg, többnyire először a' borékon, a' czombok belső szinén, vagy az alkaron látszik, a' honnan lassanként az egész testre terjed. Rövidebb vagy hosszabb időre a' fölbőr vékony fehéres pikkelyekben hámladozni kezd; de ha a' baj magára hagyatik, a' hólyagcsák vagy pikkelyek nagyobb számmal jelennek meg, amazok csípős büdös nedvet foglalnak magokban, igen viszketnek, és fölfakadozván a' nedv kiszáradása által többé vagy kevesbé vastag varakká képülnek. 2.) Mint felélyel a' torok és száj üregben, mellyek nemcsak szürke fehéres és petyhüdt tekintetők által bélyeglődnek, hanem egész külső képök által is, de a' mellyre könnyebben rá ösmer a' szem, mintsem szókkal rajzolni lehetne. Az íny vitorlában és mandolákban fájdalom és feszülés tárnod szórekedéssel, és bizonyos húzódásnak érzetével, melly az ínytül az orrüregnek hátsó részéig terjed; — az ínyvitorlán nagy kicserepedzések erednek, valamint a' nyelvcsapon, és mandolákon is, úgy ezen részeken olly valóságos fekélyek is szármoznak, mellyek fehéres és piszkos foltokat ábrázolnak, és ezek leginkább a' garat hátsó részén látszatnak. Az a' higanybajnak igen bélyeglő jele, hogy ezen fekélyek hajlandók helyeiket változtatni. — Még a' valóságos buja-' senyves fekélyek is higanyosokká válhatnak ezen szer-