Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

IDÜLT 'S GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK. 41 WENZEL , Diss. de ossium arthriticorum indole. Mogunt, 1791. BARTHEZ

, Abhandlung über die Gichtkrankheit; übersetzt mit Anmerkungen und Anhang von BISCHOFF. Berlin, 1803. 720. S. A' köszvényes fekélyek (ulcera arthritica) a' testbeni jelen kösz vénynek következései, mellyek csakugyan majd világosabb , majd rejtettebb arányban állónak. Ezek átalában fölületesek, fenekök széles, és az elválasztott nedvet gyaporán öntik, melly a' fekélyhöz közeleső részeket föleszi, és nem ritkán a' fehérneműket is megfeketíti. Széleik többnyire rendetlenek, haloványok, kemények, időkorönkint, főkép rossz idő alkalmával meg-megrosszabbulnak, vagy a' fekély javultával a' köszvényszenv nehezedik el. 721. 5. A' fekélyek vagy a' köz köszvényszenv jelenléte által, vagy történetbeli sérelmekre, vagy fekélyedéssel végződő gyuladásbul és daganatokbul szármoznak; azért is leginkább az alsó végtagokon, és az izülések vidékén telepednek meg. Kórhatárzatuk rendszerint könnyű, de nehéz lehet mégis, ha a' beteg a' fekélyeken kivül soha való lcöszvényben nem szenvedett. Ezen esetben főkép azon tüneményekre kell figyelnünk ,1 mellyek a' rendhagyó köszvényt szokták közönségesen követni, millyenek a' máj és a' bélhuzam működésének megzavarodása , szabdaszeretlen hugyválasztás, szaggató, gyakorta időkorönkint visszatérő fajdalmok a' tetemekben, továbbad a' takonyszivárok, kütegek 'stb. mellyek gyakorta szoros visszonyban állónak ezen fekélyekkel. 722. S. Ezen fekélyek többnyire igen makacsok; és gyakorta leülepedett mészféle gyurma által ápoltatnak; gyógyításukhoz csak nagy vigyázással foghatunk, mert másként a' beteget kóráttétel veszedelmének tesszük ki. 723. S. A' köszvényes fekélyek orvosldsdndl mindenkor a' közszenvre kell főkép figyelnünk. Mindenek előtt a' beteg életmódját hozzuk rendbe, ollykor az elobbenivel épen ellenkezőt rendelünk, azért is majd izgatóbb husnemű közéletet, de sokkal többször mégis növényi eledeleket hagyunk, testi mozgásokat parancsolván egyszer-