Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

läö a' rLSZEK VÁLTOZOTT HELYEZETE. sal, genyedéssel vagy más veszedelmes tüneményekkel vaunak öszvekapcsolva — A' ficzamodások ezeken kivül vagy hevenyek (Luxationes recentes) vagy rögzöttek {luxationes inveteratae); vagy eredetiek (luxationes primitivae), ha a' helyébül kiment ízfej azon helyen marad, hová eredetileg csusszant, vagy másodlagosak (luxationes consecutivae), ha a' helye hagyta ízfej első helyérül az izmok által más helyre vonatik. 902. S. A' ficzamodások kórhatárzata leginkább a' ficzamodott tag korlátolt működésén, és azon tüneményeken alapúi, mellyeket a' helyébül kiment csont okoz A' legnevezetesebb tünemények ezek: a' kificzamodott tag mozgásának egész vagy részszerinti meggátlása; idoma és helyzetének elváltozása, a'kifizamodott tag t. i. megrövidülhet, vagy meghosszabbodhatik, amint az ízfej ezen vagy azon irány szerint ment ki helyébül, avagy félre fordulhat, mi az izmok öszvehuzódásai által okoztatik, mellyek az izfejnek kificzamodása által leginkább nyújtatnak, húzatnak; azért is a' tagnak félre fordulása az ellenkező oldal felé történik , mint a' hogy az ízfej helyébül kiment', az ízületnek természetes alakja elváltozik , az ízgödör üres, és a' helyehagyta csont természetien dudorrá emelkedik; a' tag a' Teszülő izmok által meredve tartalik helyben, és csak nagy fájdalommal, ollykor épen nem mozditathatik. Ezen tüneményekhöz nevezetes gyuladás, fájdalom, daganat, és az ízülésnek táján vérkióutődés szoktak ollykor járulni. A' ficzamodások kórhatárzata ennél fogva többé kevesbé terhes a' szerint, a' mint az ízületnek mélyebb vagy szikályabb helyezete vagyon, a' mint a' ficzamodásnak tulajdona változik, és a' mint a' daganat nagyobb vagy kisebb fokig fejlődik. — A' ficzamodásoknak ollykor bizonyos recsegés , ropogás (crepitatio) szokott távolabb fogonata lenni , melly az ízúlésbe és takonyerszénybe kiizzadott hegedékeny nyirktól ered, és könnyen csonttörés gyanút gerjeszthet a' sebészben. 903. S. A' ficzamodások alkalmi okai külső erőszakok, avagy az izmoknak tömérdek Öszvehuzódásai szoktak lenni. Az első rendbeliek vagy egyenesen az ízülést érik, vagy a' csontnak ennek ellenébe tett végét, melly esetben annál könnyebben kificczamitják a' csontot,'—és valóban a' csont többnyire ferde irányzatban áll ízgödrében a' külső erő-