Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

II. SZAKASZ. KÜLÖNÖS FAJAI A' GYÚL ADÁSNAK. 67 dik úgy annyira, hogy az ujnyomatot megtartja. A' láz mind inkább öregbedik, a' daganat keményedik, a'vörösség szederjes szinü leszen, a' fénylő bőrön hólyagcsák emelkednek, a' sejtszövet megkeményedik, merevedik, a' hugy-, és széküriilések megváltoznak, 's fölakadnak; álomtalanság, és nagy lázadás van jelen.—Ezen állapotban a' baj meg államodni látszik, a' melegség, feszülés, és fájdalom nem változnak,a' hólyagcsák előbbeni állapotukban maradnak. <— Ha ezen időszakban a' bőr, és sejtszövet bemetszetik , nagy mennyiségnyi fehéres nedvesség, és egy kevés geny folyik; egynehány napokkal később pedig kevés vékony nedvesség, és sok geny; még később végre bizonyos szalonnanemü gyurma, nyomás által pedig csak egy kévés geny;-— a' sejtszövet fenésen halt el (nekrotice). -— Midőn már ennyire haladt a' baj, akkor a bőr elpusztúl, a' hólyagcsák fölpattognak, belőlök bizonyos fehérszínű, eves nedv ömledez, fehéres, vagy feketés sebesen terjedő helyek támadnak, a' sejtszövet egész darabokbanmálladoz le, a' bőr az alatta fekvő részektől egészen fölfoszlik, az izmokat egymással öszvetartó sejtszövet elpusztúl, a' bőr megfenésedik, a' genyedés igen bő, és rosz , a'pusztúlás terjed, és bő izzadás, hasmenések közt az életerő mind inkább fogy. -— Ha talán az erők ezen állapotból lábadni kezdenek, a' harapódzó baj korlátlódik, úgy a'hússzemölcsök sarjadása és a' fekélyhegedés, a' sejtszövetnek nagy elpusztulása miatt, mindenkor csak igen lassan halad. Iía pedig a' lerakódott gyurmák merőfélék, akkor azok a' szenvedő rész állományába veszik magokat, azt földagasztják, és megkeményitik, és életbeli viszonyát a' kivúl, hogy egészen megölnék szűkebbé teszik. Ezen elfajulás ollykor több hetek lefolyása alatt fejlődik ki, hasonlóan a'bőrnek rokonszenves vörösségével, és legy kévéssé fájdalmas, a' mélységben messze-terjedő keménységgel jelenik meg. Ezen betegség kimenetele (melly et K í u g e a' borékon, én pedig a'kézen és alkaron többször tapasztaltam) vagy a' halkal múló vörösség, és keménységgel lassan haladó oszlódás, vagy az elfajúlt életmüvek elhalása, melly alatt a' rész tériméje öregbedik, az eddigi keménység tésztássá válik, hullámzás támad, és a' fölebb emlitett pusztúlás, és elevedés köszönt be. Kluge bei ílust. az idéz. m. 525. és köv. 1. 79. S. A' kórjeles álorbdncz, a helyben támadt vagy külső ingerek által előhozott közönséges bőrgyuladástul ekkép különbözik: a'lobvörösség nem terjed el olly szembetűnőleg, néhány kisebb helyeken homályosabb, itt ott pedig