Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

420 I. OSZTÁLY. GYULADÁS. madtak, akkor a' jóslat mindenkor veszedelmes, melylyek magokra hagyatva fölfakadozván, az életerő tárházát üritik , a' beteget csak hamar fölmorzsolják, -—némelly kor mégis sipolyos menetekké húzódván öszve, ezekből savós, vagy genyes nedv áradoz, és a' beteg a' legnyomorúbb állapotban még több ideig teng. Főkép a' még járni nem tudó kis gyermekeknél legyen az orvos figyelmes, mivel itt a' legnevezetesebb korhatárzatbeli jel nélkül el kell lennie. -— Hogy átalában a' bajnak székérül meggyőződhessünk, különböző kórhatárzó jelek hordatnak föl. — Gopeland szerint a' beteg csigolyának nagyobb érzékenysége külső nyomásra, és akkor, midőn forró vizbe mártott szivaccsal a' beteg gerinczen elsurranunk. — Wenzel után a' vállra kétkézzel alolrúl ható nyomás által, avagy szállékony ingerszereknek, nevezetesen az étető hugyanylél alkalmazására öregbedik a' fájdalom. — Stiebel szerint lúgfördőben sokkal tisztábban kimutatja magát a' szenvedésnek helye. — Hanem gyakorta mind ezen kérdésdöntő jelek bizonytalanok, sőtt részemről tapasztaltam eseteket, mellyekben gerinczizbaj nem volt jelen, ámbár az említett kórhatárzati jelek annak jelenlétére mutattak. A' gerinczizkórnak határzatában a' testnek saját magatartását igen nevezetesnek gondolom, melly gyakorta előre görbed, de egyszersmind mindenkor az alsó végtagok gyöngeségével jár. A' betegnek térdei állás közben valamennyire meg vannak hajolva, a' fej hátra szegül, a' betegek nyakokat vállok közé veszik; járás közben a' karok a' könyökizülésben meghajlanak, és a' derékhoz támaszkodnak; a'betegek kezeikkel mindenkor támaszpontot keresnek, kezeiket csipeikre teszik, görnyedés, kukorodás közben pedig czombjaikra; ágyban a' betegek egyik oldalról, a'másikra csalt bajosan fordulhatnak, éjjelenként pedig nagyon izzadnak. Csontsenyves okbúl, vagy az izmok rendetlen munkálódásoktól származó görbedésektől ezen betegség világosan megkülönböztetik, mellyekkel mégis összeszőve lehet. -— A' megletteknél ezen betegség veszedelmesebb mint a' gyermekeknél. Olly gyermekeknél, kiknek fejők és föltestök igen vastag, azon időszakban , midőn járni kezdenek, gyakorta a' hátgerincznek meggörbülése, és a' lábaknak olly gyöngesége mutatkozik, melly alatt valahányszor csak lábait letenni iparkodik a' gyermek, mindannyiszor viszahúzni kénytelenitetik. Ezen állapot, melly a' hátizmoknak gyöngeségén, és a' fejnek, meg a' föltestnek súlyosságán alapodik, mint többször tapasztalául, könnyen öszvezavartathatik a' gerinczizkórraí. A' beteg testi állapotjának kipuhatolása, a' gerincz-