Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

III. SZAKASZ. GYULADÁS KÜLÖNÖS ÉLETMÜVEKBEN. 127 vagy kínahéj főzete, 's több efféle befecskendezések ál­tal , vagy r mint Rust tanácsolja az által, hogy szúr­csap , és füles kutasz segedelmével az egész izülésen ke­resztül genyszalagot azon okból hiízzunk, hogy ez né­hány napokig bent maradván, a' mélységben is a' gyu­ladásnak nevezetesebb fokát támaszthassuk. II. Á' válliziilésben V ällf ydalom, vagy vdllzsdba (Omalgia) vállizkór, (Onarthrocace) 214. S. Ezen betegség azon három időszakaszokat járja meg, melly eket a' csíp fáj dalom. A' fájdalom , melly eleintén állandóbb tünemény mint a' csipzsábánál, az iziilésnek majd ezen, majd azon részén, mint szaggató, bökködő, egész a' könyökig lö­vellő érzés mutatkozik; és főkép a' hónalytól mellfelé ujjal alkalmazott nyomásra tapasztaltatik. A' kar cse­kély mozgások után elfárad. A' vállon semmi beteges tünemény nem tapasztaltatik. A' fájdalmak bizonyos idő múlva, főkép éjjelenkint öregbednek. A' kar érzékeny­sége , és erotelensége nagyra nő. 215. S. Lassanként a' kar a' könyökizülésnél meghajlik, a' testtől eláll, minden mozgása fájdalmassá válik, elpety­hüdik, és kiaszik. A' vállüreg alább esik, gömbölyűs idomát elveszti; a' hónalyredők szinte alábbra szállanak, és közöttök a' fölkar izfejét vesszük észre, a' hónaly telibb. A" beteg kar az egésségeshöz képest hosszabbnak látszik. A' különbözőleg mutatkozó nehezedésekhöz gya­korta lázmozgalmak kapcsolkodnak. 216. S­Midőn az izfej izgödrét odahagyja, akkor a' váll­nak domború idoma egészen eltűnik, a' vállcsúcs kidu­dorodik, az alátolódott izfejeta' hónalyban tapasztalhatni, melly lassanként a' vállperecz felé halad, mi által a' kar egy kissé megrövidedik, hátfelé igyekszik, mozgásai pedig meggátoltatnak. Itten is mint a' csipfájdalomnál genygyülések szár­moznak , mellyek végre fölfakadván , sipolyos mene-

Next

/
Oldalképek
Tartalom