Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

III. SZAKASZ. GYULADÁS KÜLÖNÖS ÉLETMÜVEKBEV. 109 szálka, mellyet kiemelünk, valamint ha a' sehbe vala­melly ártalmas anyag hatott volna, azt langyos vizzel ki­öblítjük. -— Ha az oszlódás az első három nap alatt meg nem történik, akkor a' szenvedő helyet bemetszeni szük­ség, a' beteg ezen bemetszésre, vagy a' geny kiürítése, vagy ha a' genyedés még tökéletesen meg nem történt, a' merő és feszült bőrnek megosztása, és a' vérzés által mindenkor megkönnyebbedik. A' bemetszésnek minden­kor elég nagynak kell lenni, mellyre lágyító borogatá­sok rakatnak mind addig, mig a' daganat és fájdalom el nem tűnnek. — Ha a' bőr nagy darabnyira megvéko­nyodik , és hólyagba emelkedik, akkor a' geny kiürítése után a' megvékonyodott bőrt lemetszük. 175. S. A' körömméreg harmadik folcánah gyógybánásaí ugyanaz, mint a' másodiké ; csak hogy a' bemetszést a' harmadik napon túl halasztani nem lehet, mert más­kép az in megromlik, elpusztúl. A' bemetszésnek egész az inhűvelyig kell hatnia, lágyító borongatások tovább folytatott alkalmazása által a' fájdalmak többnyire hir­telen eloszlanak. -— Mivel a' gyuladás gyakorta az egész kézre elterjed, azért ha a' kéznek valamelly részén ál­landó fájdalom, daganat, és hullámzás támad, a' kele­vényt fölnyitni szükség. -— Azon okból hogy az inak megromlásával az ujmozgékonysága is elvesz, azért ezt szüntelen hajtott helyezetben szükség tartani. 176. S. Negyedik fokán a' körömméregnek azon kép bá­nunk a' beteggel, mint az előbbeni fokoknál; és ha a' nagy fájdalom, feszülés nem enyhülnének, akkor a' korán tett bemetszés, azon egyetlen szer, melly a' csont elpusztu­lását, romlását megelőzi. Ezt azon helyen kell tenni, hol a' fájdalom legnagyobb, még p^dig egész a' csontig. Az eszkózlött bemetszés után az uja/t szikfűforrázatban, avagy a' genyedés gonoszféle lévén, lúgban fürdetjük, a' lágyító borogatások alkalmazását'ezek mellett is foly­tatván. Gyakorta az első ujperczneli csontja egészen le­mállik, vagy pedig ollykor minden baj nélkül kivétethe­tik , midőn is az uj idomát megtartja, csak hogy meg­rövidedik. Ha a' második vagy harmadik ujpercz csont­ját éri ezen baj, akkor az újnak csonkítása válhatik szük­pégessé, ámbár nem ritkán efféle bajok a' lágyító pép­egyvelegek , és szikfűből készített fördők folytatott hasz < nálása alatt ollykor meggyógyulhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom