Weszprémi István: Magyar országi öt különös elmélkedések. - Pozsony, Wéber, 1795. (S. 0902)

reményiünk - is ; úgy mi e % tekintetben e? mi tzélunkat el-értük: de ha ki ma­gcü- vetiségbol óltsdrólni találná , élötte vagyon az út 9 ám írjon 9 de emberül, töb­beket hofzfzason , 's jobbakat világoson ; minden kcttfég kívül kedvesen fogjuk tol­le venni: ugyan - is mindnyájan kötele­sek vagyunk tollúnk ki- telhetőképpen ked­ves Hazánkat a leg-jobb móddal dífze­síteni. Légyetek jó egéfzjégben , 'j ma­radjatok - meg áldott tsendes békésfég­lem Ügy kívánja > Az író.

Next

/
Oldalképek
Tartalom