Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

HAUPTMAN GYÖNGYI: Egy 17. századi kelengyeláda múzeumi és történeti kontextusa

esés tulajdonosok féltett kincsként őriznek. Szoukup Ervin munkájának motivációja voltaképpen ugyanaz volt, mint a dolgozat első részében bemutatott kollégiumi tárgygyűjtésnek: a múlt még fellelhető emlékeinek - ezúttal írott formában való - megmentése. „így tehát az elmúlt hetven év krónikája, amely felöleli az erdészet történetét, szinte az utolsó órában készült el, mert ha az elődök már kihalnak, már végképp senki sem fog emlékezni erre az időre, amely végül maga alá temeti a múltnak emlékét is" - fogalmaz dolgozata bevezetőjében (Szoukup 1978:2). A másik munka - Kaszó 600 éve tényekben, anekdotákban és képekben - szerzője, Nagy Jenő a megyei napilap helyi tudósítója, újságíró volt, és könyvébe szinte teljes egészében (kisebb-nagyobb kiegészítésekkel és javításokkal) beledolgozta Szoukup Ervin írását. Ő hivatalos felkérésre, az erdőgazdaság megrendelésére írta könyvét, amely 2004-ben jelent meg (Kaszó esetében a falu és az erdőgazdaság története teljesen egybefonódik). A falu történetének jelentős eseménye, önállóvá válása (1994-ben) volt a monográfia megjelentetésének apropója. Ez a fontos esemény jó alkalmat kínált a múlttal való számvetésre, a község történetének összefoglalására és igényes kiadványban való megjelentetésére. Az ügy jelentőségét hangsúlyozták a megrendelők azzal is, hogy a könyv megírására külső, hivatásos szakembert kértek fel.

14 Ez voltaképpen a lokális történelem nyilvános, rituális helyzetben történő újraszervezéseként, kiegészítéseként értelmezhető. „Az ekkor elkészült és bemutatott narratívumok hivatottak tudósítani és tárolni egyének emlékét, életük egy sorsdöntő fordulatát, az egyének, generációk és nemzetségek közötti viszonyokat" - írja Keszeg Vilmos (2002:25). Mindkét krónikában kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az uradalmat létrehozó, azt felvirágoztató, felső-sziléziai származású Hohenlohe hercegnek. A szövegek alapján a birtokalapítást és a herceg személyét is egyfajta „legenda" övezte a helyi emlékezetben.

15 E szerint Hohenlohe Oehringen Kraft Keresztély (1848-1926) vadászszenvedélye révén került e gazdag szarvasállományáról híres vidékre: az I 900-as évek elején részt vett egy környékbeli vadászaton, s „egy olyan csodaszarvast lőtt, amely minden vadász álmai között szerepel" (Nagy J. - Nagy E. D. 2004:28-29).

16 Ekkor határozta el, hogy megvásárolja ezt a területet. Az 1910-es évek elején vette meg Kaszópusztát az esztergomi főkáptalantól, majd az uradalmat további földvásárlásokkal egészítette ki.

17 így alakult ki a I 8 ezer katasztrális holdas nagybirtok, amelynek legnagyobb része erdő volt, és az ott folyó gazdálkodást kizárólag a vadászatnak és a vadgazdaságnak rendelte alá. Az uradalom eredettörténetéhez kapcsolódik sok (ma is Kaszóban élő) család története. A herceg ugyanis új birtokára Javorináról hozott magával szakembereket: vadászmestereket, erdészeket, vadőröket, sőt a főkönyvelőt és a parádés kocsist is, német és szlovák anyanyelvű férfiakat, akik magukkal hozták családjukat, és letelepedtek Kaszópusztán.

18 Ma már e családok harmadik, negyedik generációja él a településen, és közülük többen is az erdészetben dolgoznak. A herceg az uradalom megszervezését követően azonnal nagy építkezésekbe kezdett. Tátrai vörösfenyőből hamarosan felépült a vadászkastély, az alkalmazottak számára szolgálati lakások, kiépítették a vízvezetékrendszert, a közvilágítást és a helybeli telefonhálózatot. „Kaszónak előbb volt közvilágítása, mint Somogyszobnak vagy Nagyatádnak. [A