Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Greetings from Nagygörbő
másik, mára teljesen eltűnt világra, életösszefüggésre. S ennek kapcsán mind fontosabbá válik a tárgy jelkaraktere - mint útjelző, de egyúttal emlékjel. Cím nélkül Herczig Zsófia munkája a tárgyak kulturális szerepét, életútját mutatja be, főként a muzealizálódás problematikájára kihegyezve. Az előkészítő munka során összegyűjtötte és elrendezte a környék legfontosabb tárgyait (természeti és kulturális objektumokat), s ezeket egy vízparti részen - a két falu határán fekvő víztározónál - kitette az idő gyorsított, romboló tevékenységének. Végül a folyamatról készített fényképeket egy múzeumi tárlóhoz hasonlító szekrénykébe helyezte, különböző fiókokba osztályozva, rendszerezve őket. Ezzel a tárgyak egy lehetséges életútját is felvázolja: a használati kontextusuktól megtisztított objektumok egy teljesen más, reflektált környezetbe emelődnek be - s ezzel előkészíti őket a muzeális felhasználás számára. Palackposta Voltaképpen mindenfajta közösségkutatás a lokális emlékezet nyomait keresi, ezeket próbálja előásni, napvilágra hozni, s különböző formákban rögzíteni, s így megírni az adott lokalitás történetét. Talán a helytörténeti munkák a legjobb példái a lokális emlékezet felleltározására irányuló igyekezetnek. Szabó Marianna akciója ezt a tevékenységet - a lokális emlékezet felleltározását, rendszerezését - választja tárgyának, s értelmezi tovább. A település lakóit - minden terepmunkára jellemző interjúszituáció során - arra kérte, hogy egy kis papírra röviden írják le életük legszebb élményét, amely a településhez köthető, és jelöljék meg konkrétan, hogy a falu mely pontjához kapcsolódik ez az emlék. Az összegöngyölt, fehér szalaggal átkötött papírlapokat apró kémcsövekbe zárta, majd az interjúalany által megjelölt helyen elásta. Végül az elrejtett üzeneteket tartalmazó palackposták helyét (az anonimitást fenntartva) megjelölte a település internetes térképén - ezzel mintegy „feltérképezve" a lokális emlékezet kitüntetett helyeit. A múlt - térben rögzíthető - nyomait kutató akció eljárásmódja sajátos: az analitikusan megkülönböztetett emléknyomokat tisztán desztillálva, ünnepélyesen felcímkézve rögzíti - ahogyan a gyűjtő felkeresi a természetet, s az ott található ásványokat, fajokat egymástól gondosan elválasztva azonosítja. Két kulturális gyakorlatot kapcsol össze az installáció: az egyes emléknyomok előbányászása és rögzítése a kommunikatív emlékezet működésmódját idézi fel. Ezzel párhuzamosan, az időben előrehaladva az osztályozás és az archiválás révén a kulturális emlékezet tevékenységét is bemutatja. A folyamat végeredményeképpen egyfajta desztillálás/szublimálás után valamifajta múltlaboratórium épült fel a természet mélyén. S ezzel még egy újabb szempontot is beemel a lokális emlékezet vizsgálatába: lent, a mélyben láthatatlanul, váratlanul új szomszédságok keletkeznek az egyes emlékek között - néhány helyen igazi sűrűsödések jönnek létre. Ez az emlékezetszerkezet hol megegyezik, hol eltér a község „hivatalos" emlékezetének szerkezetétől.
