Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Greetings from Nagygörbő
sok problémával küzdő s gazdasági központként működni nem igazán képes - város (Zalaszentgrót és Sümeg) között. A település lakossága mind vallásilag, mind etnikailag meglehetősen homogén - katolikus vallású magyarok lakták és lakják mindmáig, néhány (lomizással - használtáru-kereskedéssel - foglalkozó) roma család, illetve a rendszerváltás után megérkező német házvásárlók jelentik a kivételt. A lokalitás térszerkezetét - s ezzel együtt mindennapi életét, önreprezentációs formáit-egy sajátos, a „fent" és „lent" dichotómián alapuló alapperspektíva határozza meg; ez kínál értelmezési kereteket, illetve kapcsol cselekvési stratégiákat a földrajzi tér adott pontjaihoz. Mint minden klasszifikációs rendszer, ez is rendelkezik valamifajta életvilágbeli kapcsolattal, hiszen a falu földrajzi fekvése - mint említettük - meglehetősen jellegzetes: északról egy közepes magasságú hegy, a Kovácsi-hegy lábánál található, a Balaton-felvidék északi részén. A település nagyobb része a hegy északi részen húzódó kelet-nyugati irányú tengely előtt terül el, néhány észak-déli tájolású utca ugyanakkor felszalad a hegyre. A „fent" földrajzilag is értelmezhető kiinduló helyzet: itt ér véget a Dunántúlra jellemző hegyes-dombos vidék, s kezdődnek a Kisalföld szelídebb tájai. A „fent" és „lent" dichotómia határozza meg a mindennapi élet keretföltételeit is; szinte mindegyik lakónak van szőlője a hegyen, s a falubeli családok fő szabadidős elfoglaltsága mindmáig a „hegy" művelése. A kutatás során állandóan beleütköztünk a „falu" és a „hegy" közötti különbségtételbe, a helybeliek osztályozási rendszerének talán legalapvetőbb eleme ez a megkülönböztetés. E sajátos vertikális és horizontális perspektívák megjelennek, és magyarázóerővel bírnak a különböző strukturálódások, térbeliesítések leírásakor - például a falu térszerkezetének bemutatásakor, de a település társadalmi rétegződése, az egyes társadalmi csoportok térbeli elkülönülése is ugyanezen elv alapján írható le. De ugyanez a kompozíciós elv jelenik meg a falu és a többi település viszonylatában is - így a politika szféráját vizsgálva, vagy éppen a helyi gazdaság működésmódját figyelve. Az elmúlt században a hegy sajátos életvilágot jelentett, zömében csak ott előforduló, különleges szereplőkkel: erdészekkel, vadászokkal, bányászokkal, falubeliekkel. A hétköznapi beszélgetésekhez a hegy sokféle keretet szolgáltatott - mint a munkaidőn túli tevékenységek, a hétvégi elfoglaltságok természetes helyszíne, a rokonsági, baráti kapcsolatok megerősítésének és ápolásának kulisszája, a helyi politika döntéseit előkészítő boszorkánykonyha. A hegy mint imaginációk tárháza is fontos szerepet játszott: a különböző hagyománytöredékekben sokfajta történet él egymás mellett a hegyről - egészen a mondáktól az államszocializmus jellegzetes „téeszelnökös/agronómusos" történetein keresztül egészen a mostani, inkább a turizmus által uralt tematizációig. Ennek a mikrovilágnak külön „önkormányzatai" vannak (a hegybíró, az erdőbirtokosság), amelyek vezetői hol megegyeznek a falu irányítóival, hol attól eltérő érdekcsoportok mentén szervezettek. Mára elnémult a hegy, megszűnt az ipari tevékenységek többsége, s a szőlőskertek jó részét is felveri a gaz, elvadultak a területek; s a „fent" státusa még a helyiek, a szőlőbirtokkal rendelkezők észlelésében is alapjában véve megváltozott: a mindennapos munkák hegyéből szabadidős terület lett. Am e státusbeli átalakulás ellenére mind a falubeliek, mind a külvilág szemében a saját és idegen reprezentációban továbbra is fontos szerepet játszik ez a terület. A hegy jelenleg is összeköti az amúgy
