Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MICHAELA FENSKE: Mikro-, makro-, agency. Történeti néprajz mint kulturális antropológiai praxis

MICHAELA FENSKE Mikro-, makro-, agency. Történeti néprajz mint kulturális antropológiai praxis A néprajz gyakran megújított formájában, azaz európai etnológiaként egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a jelenre összpontosító, Európa-központú vizsgálatként. A kutatás történeti mélysége ebben a megközelítésben az „európai modernitásra" korlátozódik. Ez az esszé ezzel szemben egy nyitott kulturális antropológiai gyakorlat mellett teszi le a voksát, különösképpen a történeti kutatások időbeli kiterjedését illetően. A cikk elemzi, milyen mértékben lép túl az új fókusz korábbi válaszvonalakon, és milyen tényezők adottak a határok felszámolásához. A szerző saját történeti kutatásai alapján sorra veszi a történeti és jelenkori vizsgálatok közötti átfedéseket a mikro-, makro- és agency fogalmak segítségével, ám ugyanígy foglalkozik a kétfajta kutatás lényeges különbségeivel is. A tudatosan személyes hangú írás ezt az eltérő tematikájú kutatások közötti dialógust szeretné serkenteni. f\ számos névvel illetett néprajz az elméleti diskurzusok, különösen az amerikai kulturális és szociálantropológia, valamint az angolszász hagyományokkal rendelkező kritikai kultúrakutatással (cultural studies) folytatott vitája hatására a német nyelvterület több pontján európai etnológia formájában újult meg. E tudományszak jelenre orientált tudományként definiálja önmagát - egyfajta „hátrafelé mutató nyúlvánnyal" (Lindner 2004:1 65). A történeti horizont ebben az esetben az „európai modern" kort foglalja magában (Niedermüller 2004:96), konkrétan a 1 9. és a 20. századot értve ezen. Az Európán kívüli etnológiával szemben a szak jelenleg is mint „a sajáttal foglalkozó tudományt" fogalmazza meg önmagát (Johler 2004:64), vagyis a kutatási terep Euró- c> pára összpontosul. A tudományos gyakorlatban sok, a napi politika szempontjából 7 releváns kérdés válik vizsgálat tárgyává: a tudományág képviselői komoly eredmények- £ kel kutatják a transznacionális Frankfurtot (Bergmann-Römhild, Hrsg. 2003), a migrációt (Becker 2001 ; Hellermann 2005), az Andalúziában egzisztenciát alapozó nőket o (Zöckler 2005) vagy a mindennapok humángenetikai ismereteit (Beck 2005). A szakban jelenleg folyó empirikus kutatások nagy részét a „mikro-, makro-, agency" fogalmakkal §JS lehet összefoglalóan leírni. A mikro- leginkább a térben korlátozott kutatási terepet jelenti, a makro- ennek a lokálison túlmutató kontextusokba való beágyazottságára és a kulturális antropológiai ismeretszerzés „magasabb rendű" érdekeire utal, az agency pedig a manapság az érdeklődés középpontjában álló kulturális gyakorlatokra és szereplőkre (beleértve ezek kommunikációját) helyezi a hangsúlyt. Mindennek egyik fontos kutatási módszere az etnográfia, amelyen a terepmunkát és ehhez kapcsolódóan a kulturális rendszerek értelmező leírását értjük (Geertz I 987). 1 95