Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

N. KOVÁCS TÍMEA: A kultúra metaforái

N. KOVÁCS TÍMEA A kultúra metaforái Clifford Geertz amerikai kultúrantropológus szerint az antropológia tudománya tulajdonképpen nem szól másról, mint a kultúra fogalmának meghatározásáról, s ennek megfelelően a tudomány történetét is az erre tett kísérletek mentén kell szemlélnünk. Mára nemcsak a társadalomtudományok egyik központi kategóriájává nőtte ki magát e fogalom, amely köré egyenesen tudományterületek szerveződnek, hanem a társadalmi közbeszéd elnyűhetetlen elemévé vált. A tanulmány azzal szeretne foglalkozni, milyen kölcsönhatások fedezhetők föl a kultúrával kapcsolatos, egyrészt szorosabban vett tudományos, másrészt a társadalmi vagy inkább nyilvános diskurzus között, milyen jelentések és társadalmi használatok termelődnek ki és áramlanak e diskurzusformákban és közöttük. Az első rész a kultúra fogalmának az idegennel kapcsolatos európai gondolkodás megalapozásában játszott szerepével foglalkozik. Ezt követően a szerző arra keres választ, miként próbálta meg a kulturális antropológia „visszahódítani" a kultúra fogalmát a társadalmi diskurzusoktól, és hogyan igyekezett megfelelő tudományos tárgyat formálni belőle. Végül a cikk azt igyekszik körvonalazni, hogy a „tudományossá" tett kultúra miképpen függ össze a határok gondolatával, és ebből következően milyen retorikai potenciált rejt. Clifford Geertz amerikai kultúrantropológus szerint az antropológia tudománya tulajdonképpen nem szól másról, mint a kultúra fogalmának meghatározásáról, s ennek megfelelően a tudomány történetét is az erre tett kísérletek mentén kell szemlélnünk (Geertz 1994:171). Az antropológiának a kultúra fogalmával folytatott „küzdelmei", azaz az antropológia története azonban korántsem esik egybe a kultúra fogalomtörténetével, hiszen itt a tudományos diskurzus határain túlnyúló, tágabb társadalomtörténeti kontextusról van szó, amelyben már azelőtt különböző jelentések termelődtek ki, mielőtt a tanulmányozására létrejött kulturális antropológia megszületett volna. A kultúra meghatározása nemcsak azért okozott komoly fejtörést a kulturális antropológiának, mert egy szétfolyó jelenséghalmazt kellett ennek kapcsán megragadnia, hanem azért is (s talán főképp azért!), mert egy jelentésekkel terhelt, ellentmondásos történettel rendelkező s ráadásul a politikusok és a hétköznapi emberek által egyaránt gyakran és a legkülönbözőbb helyzetekben használt kifejezéssel volt dolga - egy olyan fogalommal, amelyet az „érzelmek és a hagyomány nehezen definiálható légköre [ölel körül]" (Elias I 987:43), és a társadalmi használat erőteljesen formál, miközben ideológiákkal és retorikákkal „szennyezi" azt. Ha a hagyományokat és az ideológiákat szemügyre véve nyomon követjük a kultúra fogalomtörténetének egyes fejezeteit, láthatjuk, hogy abban - az uralkodó társadalmi beszédmódoknak köszönhetően - jelentések és használatok évszázadok óta szoros szövetséget alkotnak. A tudományos érdeklődés és elméletek tárgyává váló kultúra