Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Nőtörténetek a Kádár-korszakról Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben Vaspál Veronka

VASPÁL VERONKA Nőtörténetek a Kádár-korszakról Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Budapest: Napvilág. 2007. 2 I I p. I ó th Eszter munkájában a közelmúltba, a Kádár-korszak mindennapjaiba kalauzol bennünket az I 970-ben kitüntetett női brigád ma is élő tagjaival készített életinterjúk útján, az oral history módszerével. A munka mind szemléletében (több társadalomtudomány szempontjainak együttes érvényesítése), mind témájában (az adott társadalmi csoport kultúravizsgálata, „életvilágának"

1 ábrázolása) egyaránt a hazai történeti antropológia figyelemre méltó kísérlete. A könyv egy Magyarországon még ismeretlen kutatási irányzatból is ízelítőt ad, ugyanis a kutatónő számára azok a legújabb német társadalomtörténeti kutatások szolgálnak követendő példaként, melyek az NDK-s korszak gyári munkásnőinek történetét elemzik társadalom- és megéléstörténeti szempontból (Sozial- und Erfahrungsgeschichte, 12. p.). Mivel történészhallgatóként mindig jobban izgatott a történelemnek az a része, amelyről a nagyszüleim vagy a szüleim még mesélni tudnak - ahová még elér a mai ember emlékezete -, kíváncsian fogadtam a fiatal kutatónő hagyományosnak nem nevezhető társadalomtörténeti munkáját. Tisztában vagyok vele, hogy számos lehetőség, ugyanakkor buktató is rejlik az oral history történettudományban való alkalmazásában. Nem tudjuk, hogy egy történetből mi a „hiteles", mi nem, ráadásul a tárgyalt társadalmi csoport hétköznapi életéről nincsen írásos forrásunk, végül nem garantálja semmi, hogy ha egy történetet csak egyszer hallunk, az értelmezésünk nem lesz félrevezető vagy önkényes. Nem árt észben tartania az olvasónak, hogy egy történeti antropológiai munkát forgatva az „interpretáció interpretációjával" szembesül: jelen esetben az interjúalanyok reflektálnak saját történeteikre, múltjukra, és mindezt a szerző interpretálja, értelmezi számunkra. „Mennyire hihető, és mire alkalmas" egy efféle munka - kérdezhetnénk Gyáni Gábor szavaival (Gyáni 2000:1 28). Hogy mennyire hihető - nem tudom felmérni, hogy mire alkalmas - erről gondolkodom a továbbiakban. A könyv két módszertani és két tematikai különlegességével, illetve ezek ötvözésével fogott meg, ezeket választottam ismertetésem és kritikám fő szempontjainakazonban az egyes kérdésköröket korántsem meríthetem ki. A kötet a közelmúlt társadalomtörténetijelenségeit az oral history módszerével törekszik bemutatni, elsődleges forrásai a személyes narratívak. A Magyarországon egyelőre kevésbé divatos, nem hi~3 [~3 „Micsoda szürke kis veréb egy harisnyagyári munkásnői" (Nők Magazinja 1970/4.)