Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Urbanisztika Balkanica - városetnológia Délkelet-Európában. Ethnologia Balkanica. Journal for Southeastern Antropology 9-10. Mészáros Borbála

Városi terek, városi emlékezet Az a már városkutatásban igen elterjedt megközelítés is megtalálható a belgrádi konferencia tanulmányaiban, mely szerint a városi tér sohasem csupán fizikai hely, hanem egyben kulturálisan felépített, jelentésekkel és emlékekkel megtöltött társadalmi tér is. Ermis Lafazonovski (Szkopje) írásában

18 azt mutatja be, hogy Szkopje belvárosa, konkrétan a főtér, mely magán viseli az 1963-as földrengés, illetve az azt követő átépítés nyomait, meghatározó a városi tér érzékelésében, egyrészt a régi főtér iránti nosztalgiaként, másrészt pedig a régi-új Szkopje utópiájaként. Az idős szkopjei lakosság kollektív emlékezetében a tér a nosztalgia formájában szerveződik, és e nosztalgikus szálak olyan erősen hatottak, hogy a hatóságok a régi, lebontott színház újjáépítése mellett döntöttek, amihez azonban át kellett helyezni a színház helyén azóta épült buszállomást. Szkopjében a régi falusi és városi építészet iránti nosztalgia a független Macedónia (1991) megalakulása után következett be, és elsősorban az idősebb nemzedék táplálja, a fiatalabbak inkább egy európai utópia miatt szeretnék a régi historikus épületeket felújítva látni. A szkopjeiek városi emlékezetét és mentális térképét alapvetően strukturálja tehát egy kulcsesemény, amely egy olyan városi korszaknak vetett véget, mely iránt ma nosztalgiával viseltetnek, s amely egyben utópiájuk része is. A városi térhasználat egyfajta megközelítésével találkozunk Őrli Fridman (Arlington) írásában,

19 melyben az úgynevezett Serbia's Women in Black demonstrációit vizsgálja a belgrádi városi térstruktúrában. Az 1991-ben alakult csoportosulás civil szervezetként rendszeresen tart háborúellenes tüntetéseket a nyilvános tereken, melyekkel az ország közelmúltját tematizálják, s amellyel sokak nemtetszését kivívják. Rendezvényeikkel (virrasztások, menetek) kitágítják a múlt megvitatására szolgáló teret, az emlékezésre használnak olyan helyeket, ahol ezzel megzavarják a belgrádiak mindennapi térhasználati rendjét. A városi szabadidős terek használatával és az abból kiolvasható társadalmi folyamatokkal két tanulmány is foglalkozik. Raluca Pétre (Bukarest) a Constantában az ezredforduló körül megjelent úgynevezett „pub"-okat vizsgálja,

20 amelyek bár a globalizáció hatására jelentek meg, azonban használatuknak lokális jellegzetességei vannak. Míg a kocsmák klasszikusan a barátokkal, ismerősökkel való találkozás helyszínei, addig a „pub" Constantában a jól kereső férfiak reprezentáló, régi ügyfelekkel, szövetségesekkel való találkahelye, amelyet a reprezentatív pénzköltés, a formalizált viselkedés és ruházati kód jellemez. Azonban nem minden pub egyforma, a hely és az árak ~S igencsak meghatározzák látogatókörüket, hangsúlyozva a társadalmi különbségeket a j3 tér társadalmi felosztásával. A jelenséget Pétre a helyi társadalom egyfajta atomizálódásával és a szórakozás egyre inkább privát terekbe kerülésével hozza összefüggésbe. -3 A délkelet-európai városok térhasználati szokásainak kutatásában a közelmúltban kitüntetett szerepet kaptak a korzók (Gavrilova 2003), amelyek gazdagon tükrözik a társadalom szegmentáltságát és az életmód változásait. A vizsgált kötetekben egy szerb kisvárosi esettanulmánnyal találkozhatunk Vesna Vucinic-Neskovic és Jelena Miloradovic (Belgrád) tollából.

21 A szerzőpáros a Smederevska Palanka-i korzó 1930 és 2000 közötti változásait követi nyomon interjúk alapján és a Marcel Mauss-féle „totális társadalmi tény" fogalmának segítségével. A korzó véleményük szerint olyan 288 komplex jelenség, mely egyszerre reflektál gazdasági, politikai, erkölcsi intézmények-