Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az érzékek tudománya - vagy művészete? Új gondolatok a vizuális antropológiában Anna Grimshaw- Amanda Ravetz: Visualizing anthropology David MacDougall: The corporeal image. Film, ethnography and the senses Csorba Judit Dorottya

dőjelezik meg. A három tanulmányíró közül Knudsen megy a legmesszebb, aki az ant­ropológia művészetként való értelmezését sugallja. Ugyancsak antropológia és művészet kapcsolatát tárgyalja a kötet utolsó írása, Pavel Büchler tanulmánya (Making Nothing Happen: Notes for a Seminar, 152-167. p.). Amit a művészek kifejeznek vagy megállapítanak a kultúráról, az az antropológusoknak mint a társadalom és a kultúra kutatóinak az érdeklődési körébe kell, hogy tartozzon. A kü­lönbséget a két terület között abban látja, hogy a művész szabadon, vizuális fantáziája szerint cselekedhet, nem kell szükségszerűen előállítania valamit, sőt, mint írása címe is utal rá, a semmi létrehozásán is dolgozhat. Büchler szerint a tárgyak eltűnése a kortárs művészetből kihívást jelenthet az antropológia számára, és egy olyan antropológiai megközelítés válik így lehetségessé, amely a meg nem történt eseményt vagy az el nem készített tárgyat is értelmezni tudja. A kérdés, amelyet a Granada Center hallgatói is feltettek a tanulmánnyal azonos tartalmú előadás után, továbbra is megválaszolatlan marad - mi az értelme mindennek? A tudás és a vizuálisan megszerezhető tapasztalat új, analitikus módszereinek ki­dolgozása több tudományág kulcskérdése. A kötetben olvasható tanulmányok az ant­ropológiának mint vizuális tapasztalásnak többféle megközelítését is elénk tárják. Az eredetileg kisebb terjedelmű esszégyűjteménynek indult munkából Grimshaw és Ravetz olyan kötetet szerkesztett, amely igen érdekes intellektuális utazást tesz az antropoló­giától a művészetekig. Ez az utazás a vizuális antropológia területén a megfigyelő mód­szerű filmezésből indul ki. Az elmélyülés e műfajban értelemszerűen vonzza magával a más vizuális technikák és elméletek iránti érdeklődést, amely az antropológia és a művé­szetek közti területen található kreatív lehetőségekhez, módszerekhez vezethet. Mint az a tanulmányokból is kiderül, az antropológia és a művészetek közös vonásainak kere­sése inkább egymástól eltérő, mint azonos értelmezésekhez vezetett, amelyeknek egy­fajta logikai sorrendbe szerkesztett gyűjteményét adja a könyv. Grimshaw és Ravetz kötetéhez hasonlóan The Corporeal Image című tanulmánykö­tetében David MacDougall is a vizuális antropológia új útjait és lehetőségeit keresi. Nap­jaink egyik legismertebb néprajzi filmkészítőjének kiindulópontja Transeultural Cinema (MacDougall 1998) című, előző kötete. Legújabb kötete új szemszögből közelíti meg a vizuális antropológia egyik kulcskérdését: hogyan tudnak a képek tudást teremteni egy olyan világban, ahol a vizuális érzékelés gyakran alulmarad a szóbeli kifejezéssel szem­ben? A négy nagyobb témakörre felosztott könyvben MacDougall mindvégig a fotó és film által rögzített képekés az emberi test, a kép tárgyát képező fizikai valóság viszonyát elemzi. Az első nagyobb témakör a fizikai valóság és a róla alkotott kép viszonyát kutatja, filmtörténeti példákkal illusztrálva elméleti megállapításait (Matterand Image, 11-64. P-). Kiindulópontja egy, az 1950-es években három különböző kísértettörténetből összeál­lított film, amelyben egy múzeumi tárlatvezetőt bekebelez egy festmény, és hirtelen másik, háromdimenziós világban találja magát. így a művészetnek, legyen az zene, kép vagy film, már nem csak befogadói, hanem célpontjai is vagyunk. A dokumentumfilm a maga hitelességével fizikailag is még közelebb hozhatja a nézőt és a szereplőket. Példaként MacDougall egy olyan filmet elemez, amely még inkább az emberi testet állítja közép­pontba: egy gyermek születését és a nők egymáshoz való viszonyát dokumentálja egy kelet-afrikai hamar közösségben (Lydall—Strecker 2001 ). A filmekben megjelenő emberi

Next

/
Oldalképek
Tartalom