Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
több első telepítésű barackos ment éppen azért tönkre - így például agronómus végzettségű öccséé is -, mert a trágyázáshoz „nem volt anyagi fedezete". Deák nagyapa „rengeteg trágyával dolgozott", ezért annak ellenére, hogy sok állatot tartott, mindig sok trágyát kellett még vennie is, ami nagyon megdrágította a termelést. így azonban „dupla termés" volt. A gyümölcsösnek, a szőlőnek a haszna is több, de a dolog is több vele. A szezonálisan nagy kézimunkaigényt a falubeli átlagot jóval meghaladó méretű szőlőjében és barackosában néhai Deák János - „erős családja" mellett - „móvával" szerzett segítséggel oldotta meg. A „móva" a faluban korábban általánosan elterjedt munkacserét jelenti, amikor a falusiak eleve a viszontsegítség fejében végeztek egymásnak valamilyen munkát. Ő szántott, vagy inkább fiaival szántatott azoknak a falubelieknek, akiknek nem volt lovuk. A lóval végzett munka sokkal értékesebbnek számított, I hold megszántásáért átlagban 4-5 napot dolgoztak vissza. Amikor gyermekei még kicsik voltak, úgy „gyűjtött" munkást a tavaszi szőlőmetszéshez, hogy telente üstházat készített másoknak „móvába", s ezt neki a szőlőjében megegyezés szerint ledolgozták. Azon kevesek közé tartozott ugyanis a faluban, akik tudtak üstházat készíteni, s ehhez a szerszámai is megvoltak. Fizetett napszámosra inkább csak azután szorult rá, hogy gyermekei elhagyták a házat. Bár fia szerint apja annyit dolgozott, „mint a kukac a földben", ez mégsem a szegény parasztember önmagát kizsákmányoló szorgalma volt. 0, ahol lehetett, könnyítette és minél hatékonyabbá tette munkáját. Lovai nagy méretű, „markos", herélt almásderesek voltak. Stráfkocsija kétszer olyan hosszú volt, mint például saját öccséé. A kisebb mennyiségű, közeli piacra való gyümölcsszállítást nagyatádi típusú, fédères kocsijával végezte, amelyből ilyenkor a hátsó ülést kiszedte. Ugyanebben tejet is tudott szállítani. Gépesítéssel is próbálta könnyíteni munkáját. így például szőlőtöltéshez való „takaróekéje" rajta kívül csak egy gazdának volt még a faluban, akivel egyébként együtt jártak a pesti piacra. Ezzel a szőlőtakarás utáni kapálást tudta kiváltani. Ugyancsak elsők közt volt a faluban „battériája". 16 A gyümölcs eladása jó szervező- és kapcsolatépítési képességet is kívánt. Néhai Deák János epréért a házához jöttek a pesti kereskedők, az őszibarackot pedig maga vitte fel a pesti piacra, említett gazdatársával közösen. Ehhez a pesti telephelyű TEFU vállalattól béreltek teherautót. A szakszövetkezet megalakulása után pedig ők is a téesz által a gazdák rendelkezésére bocsátott teherautót használták, amelyen négy-öt család együtt vitte fel a pesti nagybani piacra a barackját. Szerette kipróbálni a piacon látott újdonságokat. Elsők között termesztett a faluban görög- és sárgadinnyét is, igaz, még csak családi fogyasztásra. Fiának, id. Deák Jánosnak még 2005-ben is épp a sárgadinnye a legjövedelmezőbb terménye. Körülbelül 1960-tól, amikor a szerződések ezt biztos jövedelemmé tették, Deák nagyapa termesztett fűszerpaprikát is. Ehhez is megvoltak az ismerős szegedi kapcsolatai, ezúttal paprikakereskedői, akik átvették tőle a termést. O maga vitte be a paprikát Szegedre hosszú, lapos stráfkocsiján, amelynek később gumikereke lett. Ilyen kocsija Zsombón mindössze hét-nyolc gazdának volt, öccsét is beleszámítva. Úgy tűnik, hogy a hagyományos gazdapresztízs elvárásainak nem tulajdonított túl nagy jelentőséget, nála mintha a racionális szempontok lettek volna hangsúlyosabbak.
