Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
Azok között vannak - egyébként a zsombói gazdák többsége ezt teszi -, akik megveszik a pesti nagybani piac havi 42 000 forintba kerülő kártyáját. Ennek birtokában elég este 9 órára Pestre érniük az árujukkal, mivel a kártyatulajdonosokat ekkor, tehát még piacnyitás előtt beengedik a piacra. Ennek fő haszna, hogy ilyenkor, este 9 és 11 óra közt jönnek a pénzesebb, komolyabb kereskedők, akik a szép árut már ekkor lekötik. Piaci kártyájukat ugyanakkor rendszeresen kölcsönadják egy falubeli gazdának, alkalmanként kétezer forintért, mivel ők nem használják ki annak teljes kapacitását. Az idén már eleve közösen vették a kártyát. A spórolás vágya őket is belevitte már hibás döntésekbe. Igy például évekkel ezelőtt, amikor erre lehetőség nyílt, nem vásároltak maguknak állandó helyet a pesti piacon, mivel sokallották az akkor kért 200 000 forintot. Azóta belátták, hogy milyen nagy előnyt jelentene, ha a pesti piacon mindig ugyanazon a helyen árulhatnának. Most pedig már megfizethetetlenül drága a helyár, egymillió forint fölött van az ára. Összefoglalás A három nemzedék E vizsgálat alapján a három nemzedék vonatkozásában összefoglalásként elmondhatjuk, hogy minden sajátos vonásuk ellenére nagy kontinuitás tapasztalható közöttük. A család mindhárom generációjának alapvonása a lehetőségek maximális kihasználása, az ambiciózusság, a nyitottság, az alkalmazkodóképesség, s hogy nagy gondot fordítanak gazdaságuk korszerűsítésére, valamint a pénz- és kapcsolati tőke gyűjtésére. A különbségek éppen az alkalmazkodóképességükből fakadnak. A család egyik legfontosabb öröklődő mentalitásjegyét, a rugalmas, sőt „lehetetlent nem ismerő" hozzáállást ugyanis mindhárom nemzedék adaptálta korának speciális kihívásaihoz. Ebből fakadóan megnőtt, főleg nagyapjuk, de apjuk nemzedékéhez képest is az együttműködési és a gyors irányváltási készségük, és bizonyos fokig a kudarctűrő képességük, illetve a kompromisszumkészségük is. A családban öröklődő - János kifejezésével élve - „felpörgetettség" is hatványozottabban jelentkezik a harmadik nemzedék gazdaságvezetésében, míg a dédapára, mint láttuk, ez még egyáltalán nem volt jellemző. Fontos kiemelnünk, hogy ebben a családban már a két korábban vizsgált, idősebb generáció is felmutat vállalkozói mentalitásjegyeket, noha még a paraszti attitűd túlsúlya mellett. Ilyen az önellátás mellett a fokozódó árutermelésre törekvés, a kockázatvállalás és a piaci viszonyok követése. Mindezért a dédapa „paraszti gazdaságához" képest az apa, sőt sok tekintetben a nagyapa gazdasága is „parasztvállalkozásnak" tekinthető, amelyben „paraszti és vállalkozói minták" ötvöződnek. 49 A fentebb említett mentalitásjegyek valamilyen szinten magát Zsombót is jellemzik, amit épp a piactól való szoros függés alakított itt ki. Korántsem azonos intenzitással érvényes azonban mindez az itteni gazdálkodókra nézve, hiszen láttuk a Deák családon belüli eltéréseket is.
