Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

öntözést vezetik be, ahol a szórófejet 2-3 óránként arrébb kell vinni. Ezt azután pár éve a talajba betelepített, igen modern és drága „mikro-szórós" öntözésre cserélik. Ök, a többséggel ellentétben, barackosaikat is locsolták, mégpedig tűzoltótömlővel. E módszernél a fákat előzőleg körbeárkolták, s azután a tömlőt minden fához külön odahúzták. Az utóbbi évek szokatlanul forró nyarai azonban arra késztetik őket, hogy az öntözés automatizálását barackosaikra is kiterjesszék. A szerencse a kezükre játszik, mivel 2000-ben igen sok barackjuk terem, s a hasznot a hűtőházépítés mellett öntözőberendezéseik korszerűsítésére, illetve kiterjesztésére fordítják. A saját pénzük nagyságrendekkel kevesebb, mint amennyire ehhez szükség lenne, sikerül azonban komoly állami támogatást is nyerniük tervük megvalósításához. A pályázatokat Tamás írja nagy rátermettséggel, folyamatosan aktualizált információi felhasználásával. Két nagy, 3, illetve 8 hektáros darabban fekvő barackosuk ellátását mikro-szórófejes öntözőberendezéssel 2001 -re sikerül megvalósítaniuk, ára 8 millió forint. Ennek 40 százalékát azonban állami támogatásként kapják. Igaz, a maradék összeget is csak egy jól működő vállalkozás engedheti meg magának, illetve olyan, amelyik „agyalással" próbálja kiváltani a maradék összeg minél nagyobb részét. Tamás úgy kurtítja a kiadásokat, hogy nem magát a szerkezetet vásárolja meg, hanem csak a csöveket és a szórófejeket, s ezekből ő maga állítja össze az öntözőberendezést. így is „borzalmasan nagy beruházás volt. Az egész föld be van hálózva csövekkel, és rajta kis mikro-szórók. Gombnyomásra megy az egész." Azt a különálló egy hold barackost, amely János egykori szülői öröksége volt, s amellyel a gazdálkodása indult, „kiveszik a termelés alól", mivel kívül esik az öntözés alá vett területeken. A berendezéshez tartozó szórófejeket Tamás nem sokkal az üzembe helyezés után máris egyszerűbb, ám üzembiztosabb típusúra cseréli le. Most épp az öntözéshez használt mágnesszelepek foglalkoztatják, mivel nem úgy működnek, ahogy az a prospektusban le van írva. Arra készül, hogy négy különböző cégnél vesz szelepet, és megfigyeli, hogy melyik működik közülük jól. A barackot nem kell minden évben locsolni, de ha szárazság van, akkor kétszer is. Ok az érés előtti időszakban locsolják sorra barackosaikat, az érés szerinti sorrendben. Az öntözés „meglátszik a barack méretén", tehát a minőség emelését szolgálja. Nem teszik az időjárás szeszélyétől függővé termésüket, mint azok a falubeli gazdák - a termelők mintegy kétharmada -, akik, mint mondják, „a Jóistentől várják", hogy meglocsolja barackosukat. Az epret és paprikát először csak felső locsolással öntözik, szemben a korszerűbb alsó locsolással. Mihelyt azonban megtehetik, azonnal a legkorszerűbb öntözési technológiát valósítják meg. Az „alsó csöpögtetős" locsolási mód terén ma létező kétféle technológia közül is pár év óta náluk már a korszerűbb működik, ahol a csövek nem közvetlenül a fólia alatt, hanem magában a földben vannak elhelyezve.