Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

mezőgazdasági termelésbe kezd; 1990: áttérnek a lényegesen jövedelmezőbb pritaminpaprika termelésére; 1992: Tamás társul, és közös mezőgazdasági vállalkozást hoznak létre; 1995: megszűnik János téeszbeli munkahelye, s a két érintett téesz gépeinek felvásárlásával jelentősen emelik vállalkozásuk technológiai szintjét; 1998: Ildikó otthagyja az óvodát, s beáll a családi vállalkozásba. A két testvér közös gazdaságának kialakítása Deák János és Tamás szinte az utolsó pillanatban, az 1990-es évek elején nyit a professzionalizmus irányába.

21 Maga a pillanat korántsem véletlen, mert egybeesik a dorozsmai téesz 1995-ös, valamint a zsombói szakszövetkezet 1992-ben kezdődő felbomlásával. Ez a helyzet mindkettőjüket előnyös pozícióban találja, „közel vannak a tűzhöz", hiszen János a dorozsmai téeszben agronómus, Tamás pedig falugazdász Zsombón. Mivel Dorozsmán a szövetkezeti tőke magánosítása korábban zajlik le, bizonyos tapasztalatok birtokában bátrabban veszik ki részüket ugyanebben a folyamatban Zsombón, mint más falubeliek. A két testvér egy egész telet tölt el azzal, hogy házról házra járva állami kárpótlási jegyet, valamint részarányt vásároljanak az idősebb téesztagoktól. A többség nem mer kockáztatni, vagy későn kapcsol. A gépeket árverésen árulták. „De ki volt ott? A főnökök!" - mondják néhányan a faluban még ma is haraggal. A szakszövetkezet öt igazgatósági tagja között ott volt Tamás is, s valóban ők azok, akik a legnagyobb részt „kivásárolják". Akciójukat azonban a szóbeszéddel szemben legálisnak ítélik, mivel a vásárlás nyílt árverésen történik, és nem úgy, hogy „kivittük egy kft-be, és hopp, az enyém" - mondja Tamás. Nem is ketten, hanem hárman társulnak a zsombói

22 téesz javainak felvásárlásban. A harmadik társ M. A.János legénykori barátja, katonacimborája. Hármasban veszik meg a zsombói szakszövetkezet egyik telephelyét, amely ma az ő telephelyük. Itt építenek majd 2000-ben két nagy hűtőházat is, amelynek éppen nem használt részét kiadják bérbe, a ládák száma szerint napi 5-6 forintért. A telep ki nem használt részét, körülbelül a felét szintén bérbe adják egy szállítócégnek kamiontelepként. Hárman veszik meg a szakszövetkezet sárgadinnyeültető-gépét is, amelynek majd fontos szerepe lesz gazdaságukban. Úgy tűnik, szoros lesz az együttműködés János barátjával is, ehelyett lassan szétválnak útjaik. A közösen vásárolt telephelyet és a közösen vett ültetőgépet azonban továbbra is együtt használják. Az eltávolodás előzménye, hogy amikor a két testvér a hármuk közös tulajdonát képező telephelyre hűtőházat tervez, az építés érdekében Tamás úgy ad be pályázatot, hogy erről barátjukat elfelejtik tájékoztatni. Mindketten azt gondolják, hogy a másik szólt neki. Valószínű azonban, hogy valójában a két testvér vállalkozása addigra már kifutotta magát annyira, hogy ez a baráti együttműködés egyre formálisabbá vált, aminek az „elfelejtés" egy jele volt csupán. A katonacimboraságok a hagyományos faluban egy életen át kitartottak. A modern mezőgazdasági vállalkozás kialakítása azonban állandóan új kihívások, megmérettetés elé állít egy emberi kapcsolatot, nehezebb azt hosszú távon működtetni. János továbbra is barátjaként tartja számon M. A.-t, de Tamás ténylegesen eltávolo-