Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

életrajz, a másikba pedig filmet, fotográfiát, szöveget és festményeinek nagyszerű gyűjteményét alkalmaztam. Természetesen mindez a digitális média segítségével vált lehetővé, hiszen amikor elkezdtem a munkát, ez a technológia még nem állt rendelkezésemre. Először lan Dunlop filmjében forgattam Narritjinnal, amely az 1970-es években készült, és az ő életét mutatta be. Körülbelül másfél órányi részletet használtunk fel ezekből a filmekből ennek a kis CD-nek az elkészítésekor, bár öt évvel ezelőtt, amikor belefogtunk a munkába, csak tizenöt percet terveztünk. A festmények Eszakkelet-Arnhem földjén a kultúra lelkét hordozzák, az ősöket örökítették meg, akik a szülőföldet teremtették, és azt a pillanatot, ahogy az ő tevékenységük megvalósult és kinyilatkoztatást nyert az ősszellemek által. Ezek voltak a díszítések, amelyeket a teremtő szellemek a testükre festettek, és megmutatták azoknak az embereknek, akiket szintén ők teremtettek erre a földre. Narritjin festményei valójában térképei a teremtők kreativitásának, a szülőföld teremtésének és az ő szférákon átívelő utazásainak. Tulajdonképpen nagyon összetett kommunikációval találkozunk itt, amely esztétikailag is rendkívül hatásos. Kétféle módon közvetítenek ezek a festmények: a szertartás során testfestésként tárgyiasult a megfogalmazás, briliáns tervezői munka formába öntésével. Mert ezek az alakzatok értelmezik azokat a kódokat, üzeneteket, amelyet a teremtő szellemek saját területük törvényeibe foglaltak, valamint egyúttal a népcsoport eredettörténetét, és a többiekkel folytatott jelenlegi kapcsolódásokról is szólnak. Ez egyszerre a leszármazástörténetük és az úgynevezett szájhagyomány útján való eredettörténetük, egyfajta „oral history", saját magukról kialakított tudásanyag. A CD-n 400-500 festményt tudtunk elhelyezni, úgy csoportosítva Narritjin Maymuru 1940 óta készített festményeit, hogy azok különböző lakóterületekre vonatkoznak. A CD egy térképpel kezdődik, amely a festő szülőföldjét mutatja be, így a felhasználó érdeklődő beléphet ezekre a területekre és magukba a festményekbe is. ELISABETH WICKET - Olaszországban élő kanadai Afrika-kutató. A nehéz körülmények között élő afrikai lakosság életviszonyainak bemutatásával, azok javítása érdekében készíti alkalmazott antropológiai dokumentumfilmjeit, melyekhez a különböző karitatív beruházások megvalósítása okán végzett felmérések és az ismeretterjesztés szolgáltatnak anyagi forrást. T. J.: Nagyon tetszett, hogy az etnográfiai filmet a fejlődő országok megsegítéséhez használja fel. Nevezhetjük ezt „néprajzi filmmel a fejlődésért" projektnek? E. W.: Inkább a „videóval a fejlődésért" projektnek mondanám. 1987-ben kezdtem ezt a munkát, tehát már eléggé hosszú ideje foglalkozom vele. Munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy feltárjuk, hogyan lehet professzionális forgatócsoporttal részt venni a fejlesztési projektek előkészítésében és megvalósításában. A filmek segítségével meggyőzzük a lehetséges rászorulókat, hogy fogadják el a támogatásokat és a feléjük nyújtott segítő kezet. Valójában nem csak egyszerű televíziós filmet akartunk készíteni, hanem ebben az esetben ténylegesen egy hús-vér asszonyokból álló célcsoportnak a meggyőzése volt a fő célt. Egyiptomban kezdtem ezt a fajta munkát a patkányok elterjedésének visszaszorítása érdekében készített filmmel, mely arról szólt, hogy a nők hogyan vehetik fel a küzdelmet a házukban elszaporodott patkányokkal, második filmemben pedig azt mutattam be, hogy miként juthatnak mikrohitelhez a textilgyártáshoz. Nagyon érdekes volt az eredmény, mert a projekttel nem csupán a számukra rendkívül kedvező