Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - A józan kultúra Gábor Kelemen - Márta B. Erdős: Craving for sobriety. A unique therapeutic community in Hungary Madácsy József

ipari társadalomban, ahol az önkontroll követelménye központi jelentőségű, a kontrolivesztéssel járó szerhasználat betegségként nyer meghatározást. Laguitton szerint bármely viselkedés addiktív lehet, amennyiben a szenvedés előli menekülés megrögzött módjává válik (Laguitton 1992). E meghatározás is összefüggést tár fel az addikció és kultúránk között: racionális kultúránk tagadja, hogy a szenvedés szükséges lehet a problémamegoldásban, s irracionálisnak, kerülendőnek bélyegzi a szenvedést. Ez a menekülő attitűd, karöltve szekularizálódott korunk spirituális talajvesztettségével, elidegenedésével és konzumerizmusával, jelentős mértékben hozzájárul az addiktív viselkedésminták terjedéséhez. A szerzők szerint az addikt viselkedésminták leírásához jó keretet szolgáltathat a Victor Turner nevéhez köthető liminoiditásfogalom (Turner 1984). Az antropológus - Arnold van Gennep nyomán - úgy találta, hogy a társadalmi státusváltozást kísérő átmeneti rítusoknak van egy liminális szakasza, egyfajta küszöbállapot a régi és az új státus között, amelyet aztán a társadalomba való reintegráció szakasza követ. Kelemen és Erdős úgy vélik, hogy addiktológiai kontextusban a liminoiditás állapota úgy is felfogható, mint ami abban különbözik a liminalitástól, hogy az előbbi esetében a reintegráció elmarad, a határlétezés állandósul. Míg a liminalitás változással, addig a liminoiditás a személyiség konzerválódásával, a szenvedés és a változás tagadásával, s ehelyett egyfajta l'art pour l'art kockázatvállalással, a halállal való kacérkodással jellemezhető. Az addiktív társadalom által generált, túlhajszolt versenyre és az izolációra adott első közösségi válasz 1935-ben, az amerikai Ohio államból, az Anonim Alkoholisták első csoportjaiból érkezett. Miután nyilvánvalóvá vált az orvostudomány tehetetlensége az alkoholizmussal szemben, az alkoholista Bill W. speciális, nem orvosi irányítással működő, egyenlő személyek közösségén alapuló, élethosszig tartó absztinenciát igénylő felépülési és egyben életmódprogramot dolgozott ki. E program, az úgynevezett tizenkét lépés olyan sikeresnek bizonyult, hogy alapjává vált egy azóta már több területen - többek között drogfüggésből felépülők, például a Narcotics Anonymous csoportok, a viselkedéses addikciókból talpra állók, valamint a szenvedélybetegek hozzátartozói körében működő, világméretűvé nőtt mozgalom, a tizenkét lépéses, más néven spirituális önsegítő csoportok filozófiájának. E kontrollvesztettségből való felépülési program lényege paradox módon - a tehetetlenség beismerése és a kontroll átadása egy Felsőbb Erőnek, a múlt hibáival való őszinte szembenézés és felelősségvállalás, illetve a még szenvedő sorstársakért tett szolgálat. Nem sokkal az első önsegítő csoportok létrejötte után a 2. világháború során - a pszichiátriai gyakorlatban is új, közösségi szemléletmód kezdett kialakulni, amely maga után vonta az orvos és beteg közötti szigorú hierarchia leépülését, illetve amely nem az orvos mindenhatóságára, hanem a terápiás közösség gyógyító erejére támaszkodott. E folyamatok eredményeként terjedtek el a bentlakásos addiktológiai terápiás közösségek, amelyek az önsegítő csoportokkal és az úgynevezett félutas házakkal együtt a józan kultúra bázisát képezik. Mivel ezek a közösségi formák kizárólag demokratikus többségi kultúrán belül életképesek, Magyarországra csak a vasfüggöny lehullása után - a késő kapitalizmus fogyasztói kultúrájának beözönlésével, s a kábítószerprobléma megjelenésével együtt-juthattak el. Az 1991 -ben alakult LeoAmici Drogrehabilitációs Intézet az első privát, nem vallási alapokon nyugvó, hosszú időtartamú drogterápiás kezelést nyújtó intézmény Magyarországon. Nem lévén hazánkban az ilyen jellegű intézményeknek semmiféle hagyománya, a módszerek kidolgozásában a lehetséges külföldi minták tanulmányozása vált szükségessé, ügyelve arra, hogy azok nem adaptálhatók kritikátlanul a magyar kultúra-