Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - A józan kultúra Gábor Kelemen - Márta B. Erdős: Craving for sobriety. A unique therapeutic community in Hungary Madácsy József

MADÁCSy JÓZSEF A józan kultúra Kelemen Gábor - B. Erdős Márta: Craving for sobriety. A unique therapeutic community in Hungary. Pécs: The Faculty of Humanities University of Pécs & The Leo Amici 2002 Foundation, 2004- 132 p. Az antropológusokat már régóta foglalkoztatja a különböző fajta tudatállapot-változást, illetve hangulatmódosulást előidéző szerek használatának (szub)kultúrája. Ennél jóval csekélyebb mértékű figyelmet kapott a szociológia, az addiktológia és a kulturális antropológia határterületein elhelyezhető úgynevezett józan kultúra. E terület a magyar antropológus-társadalom számára vélhetően oly kevéssé ismert, hogy talán maga a kifejezés is rövid magyarázatot igényel. A józan kultúra a tágabb értelemben vett szenvedélybetegségből (melybe egyaránt beleértendők a kémiai függőségek, mint az alkoholizmus, kábítószer-függőség, gyógyszerfüggőség, valamint a viselkedéses addikciók, mint a kóros játékszenvedély, a társfüggőség, az étkezési zavarok, a testedzés-mánia, a szexes szerelemfüggőség stb.) talpra állók által kialakított közös hit- és eszmerendszer és életmód, amely létrehozta a még ma is gyarapodó írásos alapműveit,

1 illetve amely rendszeres helyi, regionális, országos és nemzetközi találkozókon őrzi kulturális identitását. Alapvető, tulajdonképpen egyedüli célja a józanság megőrzése egy ezen célkitűzés megvalósítását nem kifejezetten támogató, inkább hátráltató, megnehezítő hedonisztikus, konzumerista többségi kultúrában. Bizonyára illetlenség lenne, ha nem említenénk meg rögtön a józan kultúra eszméit elsőként hirdető /Inon/m/W/coho/isfá/ckal (is) foglalkozó antropológusok közül legalább Gregory Bateson (1971) és Paul Antze (1987) nevét. Az itt ismertetendő kötet szerzői, Kelemen Gábor és B. Erdős Márta, más diszciplínák képviselői, bízvást remélhető azonban, hogy angol nyelven született könyvük felkelti a magyar kulturális antropológusok érdeklődését. A szerzőpáros immár nem először jelenik meg közösen az addiktológia hazai és nemzetközi színterén. 2001 -ben együtt szerkesztették Az addiktológia horizontja (KelemenErdős, szerk. 2001) című könyvet, a szenvedélybetegségről szóló hazai szakirodalom egyik legismertebb tanulmánykötetét, s közös publikációként jegyeznek angol nyelvű tanulmányokat a reintegrációs rituálék józanodó szenvedélybetegek közösségeiben betöltött szerepéről, illetve a józan kultúra kommunikációs jegyeiről. (Kelemen-Erdős 2003; Kelemen-Erdős 2003, 2003-2004) A team-munka előnye, hogy eltérő, egymással mégis összehangolható kompetenciakörök számára nyit játékteret-ez a fajta multiprofesszionális együttműködés általában kívánatos a segítő foglalkozásúak, és különösen a szenvedélybetegekkel foglalkozók körében. Kelemen Gábor ismert pszichiáter, családterapeuta és addiktológus, míg B. Erdős Márta mentálhigiénikus és kommunikációs szakember, aki ismereteit eddig főként az addiktológia és az attól korántsem távol eső diszkurzív szuicidológia területén kamatoztatta. E szakterületek közötti együttműködés a szerzők valamennyi közös munkájában tágabb - filozófiai, szociológiai, kulturális antropológiai