Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

Szűz Mária mutyilódik [mutatkozik] a blokk tetején, egy nagy blokk teteje vót. Osztán járt fel a világ, s nézte. Osztán ezek mind mondták, mit nézitek, reflektálják a rázákot [visszaverik a fénysugarakat], s felaggattak oda valami ulyan nagy imádkozót, s azokra fények mentek, sz azok... Szűz Máriát nem csak úgy lássuk meg, hogy moszt nesztek. Az erőszt kell imádság, s kell, oda kell a szűv menjen, nem úgy csak, hogy hájtok [gyertek], menjünk, me moszt ide a szomszédba jő Szűz Mária."

29 A különféle transzcendens értékű gyógyulások, csodás történések kontextusában a látomások jelentkezése nem szokatlan esemény. Pócs Éva szerint a kommunikáció létrehozása vagy ennek szimbolikus úton történő imitációja „szent időszakokban, szent helyeken megy végbe, tér-idő szimbólumokkal és egyéb, a szent helyeket szimbolikusan létrehozó módszerekkel: ilyen például a varázskör, a keresztút, a templom körüljárása" (Pócs 1998:42). Egy trunki adatközlőnk szerint régebben térden járva háromszor kerülték meg Csíksomlyón az oltárt, ami után koppanást hallottak (auditív ASC-élmény). Az oltár megkerülése egy fokozottan szent tér létrehozása érdekében gyakorolt szimbolikus cselekvés. A csíksomlyói templomalvás ugyancsak a kommunikáció érdekében hozott áldozatként értelmezhető. Pierre André Sigal bebizonyította, hogy már a középkori zarándoklatok esetében is fontos szerepet játszott az a gondolat, hogy „a szent helyeken az isteni kegyelem erőteljesebben sugárzik" (Sigal 1989:10). „- Mit mondtak, hogy mi jön le onnét, mikor nézték a Napát [középkorú lánya kérdezi]? - Mondták, hogy jár a Szentlélek így benne. De én nem láttam. - Fényeset látatt, ügyé? - Fényeset láttam. Kerültük meg az ótárt. Megkerültük térgyen az oltárt, háromcor. [S minek kerülték meg azt?] - Azt mondták, hogy ha van érdemed, akkor hallasz egy pukkantást. - Há, halltuk, hogy koppant."

30 Minden esetben fokozott emocionalitás kíséri a látomások jelentkezését, amelyekre sokszor évtizedek múltán is emlékeznek, és szívesen beszélnek róluk. A látomások ugyanakkor egy-egy személy életében pozitív alkalmazhatóságot jelentenek. Jelentkezésüket a szent szférával való harmonikus kapcsolat fennállásának megerősítéseként értelmezik, mivel a transzcendens világ szereplőit mindennapi életük irányítóiként, segítőiként tartják számon. c) A látomás a hit jutalma, a bűnös, illetve a keresztény értékek szerinti élet alternatíváiból a transzcendenciával harmóniában élő ember egyetlen pozitív ontológiai értékű választásának a normális következménye ebben a kultúrában. Ugyanebben a rendszerben az alternatívák felcserélődése, a vallási értékekről való lemondás eredménye a Gonosz látomásban való kísértése, amely inkább a vallásos ember számára létező negatív ontológiai státuszú alternatívával szembeni vallásos irtózat megfogalmazása, mintsem szubjektív átéltségű transzcendens élmény.

31 Mivel az isteni eredetű látomások a hit jutalmaként tételeződnek, ugyanezen oksági modell szerint a bűn következményeként értelmezik a Gonosz látomásban való kísértését. A moldvai csángók hiedelemrendszerében a Gonosszal való transzcendens találkozás a „meglepi a Gonosz" hiedelmében jut kifejezésre. A transzcendens találkozásoknak ezt a típusát imádsággal, gyónással és papi áldással kezelik a csángók. Kevesebb ilyen történettel találkozhatunk, nem szubjektív átéltséggel, hanem memoratként mesélik őket,