Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

mégiscsak szükség van. Ráadásul ez tudásának az a része, amelyet ő is a legnagyobbra tart: legjobb képességét, a mesemondást csillogtathatja előttünk, és ezzel esetleg elérheti másik célját is, segíti a cigány hagyományok közkinccsé tételét." (Grabóczi-Kovalcsik 1988.) 18. Az idézetet David Bordwell használja szintén mottóként az Elbeszélés a játékfilmben című művének Godard-ról szóló fejezetében (Bordwell I 996:329); egyébként Colin McCabe Qodard: Images, Sounds, Politics című könyvéből származik (McCabe 1980). 19. Talán merész feltételezés, hogy Szederkényi az orvosi kísérlet és a filmes rögzítés aktusának metaforációjával Claude Lévi-Straussnak a primitív és civilizált, vagy hideg és forró társadalmakról alkotott elméletére is utalhatott. A haladásról, a kulturális vívmányokról alkotott elképzeléseinket gyökeresen átalakító, a természeti népek szóbeliségen alapuló - a kiváló tudós által konzerváló, fagyasztó jellegűnek nevezett - kultúrájához való viszonyunkat formáló elméletekre utalva egy elemzője a következőket emelte ki gondolataiból: „Claude Lévi-Strauss értett ahhoz, hogy a »civilizaltak« paradoxonát hangsúlyozza, ő maga saját társadalmának haladáshívő ideológiáját támadja rámutatva arra, hogy ez a társadalom éppen abban a pillanatban kezd el érdeklődni az alacsonyabb szinten álló társadalmak kutatása iránt, amikor a haladás nevében az eltűnésüket sietteti." (Canguilhem 1998.) 20. A szociológiai kutatásokat, a reformiskola módszereit, a Csenyétére látogató tudósok, művészek, pedagógusok visszaemlékezéseit a Csenyéte antológia című kötet tartalmazza (KeresztyPólya, szerk. 1998). Az Iskolakultúrában két írás jelent meg Csenyétéről: Pólya Zoltán visszaemlékezései Kilenc év Csenyétén címmel (Pólya 1999) és Várnagy Elemér recenziója (Várnagy 1999). Szelényi Iván és Ladányi János a csenyétei cigányság történetét feldolgozó tanulmányukban így jellemzik a települést: „Csenyéte tehát a hazánkban kialakulóban lévő kisfalusi cigány gettó jó példájának tűnik. A kisfalusi cigány gettó több szempontból is számot tarthat a társadalomkutatók érdeklődésére. Mindenekelőtt itt egy új, és legjobb tudásunk szerint számát és társadalmi jelentőségét tekintve növekvő súlyú jelenséggel találjuk szembe magunkat, ami a hazai cigányság nyomorúságának új fejezetét jelentheti. A többségi társadalomtól már térben is teljes mértékben elkülönülő kisfalusi cigány gettó mintegy az észak-amerikai indián rezervátumokra, vagy a dél-afrikai apartheid által létrehozott, teljesen szegregált népességzárványokhoz hasonlóan valóban áthidalhatatlan távolságot teremthet a cigányság és a többségi társadalom között. Elszakítja e két népességcsoport »szimbiotikus« kapcsolatrendszerét, s a cigányságot megfosztja a megélhetés utolsó lehetőségétől is, teljes mértékben függővé téve őket az állami, egyházi és alapítványi jótékonykodástól." (Ladányi-Szelényi 9.) (A kutatás kibővített formában szerepel a szerzők önálló kötetében: Ladányi-Szelényi 2004 ) 21. Lásd F. Havas:32. 22. A film a rendező azonos címmel megjelent regényének mozgóképes adaptációja (Malgot 2001). 23. Pataki Ferenc az identitáskutatásokról szóló tanulmányában a következőképpen indokolja a pszichotörténeti kutatások fontosságát: „A pszichoszociális identitásnak megvan a maga pszichotörténeti oldala, ez azt sugallja, hogy tanulmányoznunk kell, milyen bonyolult módon fonódnak össze az élettörténetek a történelemmel. Ezért a pszichoszociális identitás vizsgálata három egymást kiegészítő tényezőtől - vagy talán egyetlen tényező három aspektusától? - függ, nevezetesen az egyén belső koherenciájától és a csoportjára jellemző szerepintegrációtól, koránakvezéreszméitől és ideológiáitól, élettörténetétől és a történelmi pillanattól." (Pataki I 988.) 24. Az idézet Havas Gábor tanulmányából származik, de forrása: Cigányösszeírás 1895. 25. A Horváth Rudolf csapatát zaklató csendőri intézkedésekhez az 1907-es dánosi rablógyilkosság szolgáltatott ürügyet. Ennek következményeit így jellemzi egy korabeli jogi szaklap: „Nemcsak a napilapok részéről, hanem szakjogászi részről is hangoztatták a czigányokkal szemben való legkíméletlenebb küzdelemnek, statáriális eljárásnak szükségességét. Különösen azt a kriminálpolitikai követelést hangsúlyozták, hogy az összes kóbor czigányokat össze kell fogni és életfogytiglani kényszermunkában tartani. [...] Amíg a czigányok kevés kivétellel mind helyet fog-