Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

6. Gauder Áron: Nyócker! (2005); Oláh J. Gábor: Rap, revü, Rómeó (2005); Pejó Róbert Adrian Dallas Pashamende (2005). 7. Claire Johnstont Francesco Casetti idézi könyvének a feminista filmelméletekről szóló fejezetében (Casetti 1998:206-220). 8. A párthatározat részletei a következő gyűjteményben olvashatók: Mezey, szerk. 1986:240. 9. Sára Sándor a Cigányok című film forgatásáról egy interjúban beszél (Amaro Drom 2006. február). 10. A korabeli sajtó ujjongva fogadta a fiatal rendező alkotását, és leginkább művének formai letisztultságát, szenvedélyes, erőteljes hangnemét dicsérte (Létay 1963). I I. Sára egy visszaemlékezésben így összegzi célkitűzéseit: „Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a filmet elsősorban az előítéletek, a faji megkülönböztetés ellen kell elkészítenem lemondva a teljesség igényéről, vállalva bizonyos elfogultságot: siratóik szellemében együtt panaszkodva velük..." (Sára 1970:12). 12. Fontos szereplői ennek a korszaknak a népművelői munkát végző Daróczi Ágnes, költők, írók (Bari Károly, Choli Daróczi József, Lakatos Menyhért, Kovács József és még sorolhatnánk), és olyan neves képzőművészek, mint Péli Tamás. Már a hatvanas években felfedeznek több rendkívül tehetséges naiv festőt, de „felkutatásuk" a Népművelési Intézet irányításával a hetvenes években vált rendszeressé: Az első - autodidakta cigány művészeket bemutató - kiállítást 1979ben rendezték meg, itt többek között Orsós Jolán, Orsós Teréz, Balázs János, Balogh Balázs András művei szerepeltek. 13. Az 197l-es és a két későbbi országos cigánykutatás eredményeit tartalmazza a következő kötet: Kemény-Janky-Lengyel 2004. 14. Az idézet Schiffer Pál publikálatlan feljegyzéseiből származik. A Schiffer-hagyaték részben feldolgozott állapotban a Nyílt Társadalom Archívumban található, az idézet forrásául az ott elhelyezet dossziék jelzetét jelöltem meg. I 5. A beszélgetés érdekessége, hogy amint az a szereplők számára is világossá válik, a romani nyelvnek két, igencsak eltérő dialektusát beszélik: Cséplő Gyuri a vend, míg Rézműves Jóska a lovári nyelvjárást. 16. Az ankétok tapasztalatait Szekfű András foglalta össze egy tanulmányban: „Cséplő Qyuri". Közvélemény, cigánykérdés és egy film ankétjai. Az 1979-ben készült írás szintén a Nyílt Társadalom Archívumában elhelyezett Schiffer-hagyaték dossziéjában olvasható. I 7. A főszerepet játszó Rostás Mihályt, a szabolcsi cigányembert később Kovalcsik Katalin, a cigány népzene- és népmesegyűjtés egyik vezéregyénisége fedezte fel. Rostás kiváló mesemondónak bizonyult, számos mese feljegyzése az ő érdeme. Érdemes felidéznünk Kovalcsik Katalin Rostás-mesékről írt tanulmányának kapcsolódó részeit: „Rostás Mihály életútja tehát nem sokban különbözött attól a több száz vagy ezer szabolcsi és szatmári cigányétól, akiknek föl kellett 7 adniuk hagyományos, apáról fiúra szálló mesterségüket, és a vidék kevéssé iparosodott volta miatt lakóhelyüktől távol, többnyire Budapesten vállaltak nehéz, fizikai segédmunkát. Élete <^ nagy fordulata 1979-ben következett be, amikor főszerepet kapott Gyarmathy Lívia Koportos rjo^ című, cigányokról szóló filmjében. Ekkor úgy érezte, hogy ez az a lehetőség, amelyre egész g életében várt: színészi teljesítménye révén nemcsak a magyarokkal válik egyenrangúvá, de -Ja™ hírnevet és dicsőséget szerez a cigányságnak is. Vágyai azonban nem váltak valóra: a hagyományos közösség elítélte, mint mindenkit, aki valamilyen módon kilép belőle. A másik oldalon sem volt szerencséje: még néhányszor hívták kisebb szerepekre, majd végképp bezárult előtte a filmgyár kapuja. Ezt a kudarcot Rostás Mihály sohasem heverte ki. Talán azzal is magyarázható az a cigány mesemondóknál szokatlan kitartás és ragaszkodás, amellyel évek óta, újra és újra felbukkanva folytatja meséinek elmondását. Több éves ismeretségünk, mondhatnám barátságunk és a mi 280 lankadatlan érdeklődésünk meséi iránt talán azt is bizonyítja számára, hogy tudására valahol