Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

való eltérések büntetésére. Leginkább a szinte kizárólag a hagyományos gazdálkodásból élő - abba esetleg a nyugdíjukat beforgató - családok idős tagjai forgalmazzák ezeket a vélekedéseket, és igyekeznek ezeknek megfelelően megszervezni a mindennapi gazdálkodási gyakorlatot, és próbálják ezeket az elveket a közösségi életre is átvinni. A kivetítés eredményeként viszont a társadalmi valóságból nagyon sokszor a nyelvi valóságba csúsznak át: csak beszélnek róla, de minden esetre már nem tudják sikerrel vonatkoztatni. A valóság és a valóságkép sem a falu-város, sem a falu-falu viszonylatában nem találkozik, a világ nem úgy működik, ahogy a morális vélekedések alapján működnie kellene. Ezeket a viszonyulásokat és a falu átalakulását viszont csak úgy érthetjük meg, ha az értelmezési folyamatba bevonjuk a kulturális és társadalmi tényezőket, az erkölcsi viselkedést és a közösség normáit, vagyis ha a morális ökonómia újragondolt szemlélete felől közelítjük meg a falusi gazdaságokat. JEGYZETEK 1. A paraszt szó jelentésével - a vele kapcsolatban kialakult vita ellenére - itt nem foglalkozom, és a részlegesen vagy teljesen földművelésből élő falusi csoportokat értem rajta. A parasztság fogalmához lásd Macfarlane 1993: Sárkány 2000; Wolf 1973. 2. A példáimat a Nyikó mentéről, a Kis-Küküllő középső folyásáról és Felső-Háromszékről veszem. 3. A gazdaságot a következőképpen értelmezem: minden tevékenység, amely javak cseréjével és felhasználásával jár, és amely kulturálisan és társadalmilag meghatározott (vö. Polányi 1976:229230;Godelier 1981:16). 4. Ez természetesen általánosító kép, egy olyan erkölcsi rendszer rajza, amelyhez minden család viszonyul valamilyen módon, de nem feltétlenül e szerint cselekszik. Nem szeretnék abból az elhibázott feltevésből kiindulni, hogy a paraszti gazdaság családi üzemekben való megszervezése faluközösségi szinten egységes mintát is jelent (vö. Mohay 1994:138). Az ebben a dolgozatban leírt morális viselkedés a paraszti örökségtől még nem teljesen elszakadt családokra érvényes, de még ezen belül is eltérések vannak. 5. A kérdéskör vizsgálatában kizárólag a gazdasággal kapcsolatos elképzelésekre térek ki, így nem vizsgálom a vallásosság, a (vallásos) mozgalmak és a moralitás kapcsolatát, hisz az egész más megközelítést igényelne. 6. Ez a rokonsági elvű termelési módra utal vissza, és esetünkben azt jelenti, hogy - bár a tulaj- Z donos nem a csoport - a falvakban folyó mezőgazdasági és esetenként nem mezőgazdasági 7 munkák legfőbb integráló intézménye a család, a rokonság vagy strukturálisan egy ennek 2 megfelelő csoport, például szomszédság, baráti kör. A termelési módokról Marx alapján Eric Wolf f? ad összefoglalót (lásd Wolf 1995:89-92). 7. Amikor az erdélyi gazdálkodás fejlődésének kérdéseiről beszélek, vagy ezt a nyugat-európai g £ rendszerekkel hasonlítom össze, nem értékszempontokat érvényesítek, hanem azt nézem meg, ^ hogy az uralkodó - kapitalista - termelési módnak miként felel meg egyik vagy a másik. 8. A történeti példákról itt azért nem beszélek, mert az osztályharc jegyében fogant történeti munkák az elnyomó és kizsákmányoló földesúr képét festették meg. Ezzel szemben - tudjuk meg Egyed Ákos munkájából - voltak olyan földesurak, akik a parasztjaik javát is szem előtt tartották. Ujfalvy Sándor például az elszegényedő jobbágyai között állatokat, pénzt és terményeket osztott ki (Egyed 1981:29). Ám ezek az esetek nem feltétlenül voltak tömegesek, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a földesúrnak érdeke fűződött a jobbágyai jólétéhez, és sokszor meg is 207