Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

csúszást (vö. Popkin 1986:9)? A kérdés a székely falu vélt vagy valós egalitarizmusa kapcsán válik hangsúlyossá, hisz ezekben a falvakban a közösségi ellenőrzésnek olyan jól kialakított, történetileg meghatározott mintái vannak, amelyek az élet minden szeletét a gazdálkodás megszervezésétől a táncalkalmakig aprólékosan szabályozták. Kérdésünk persze az, hogy ebből mit örökölt a mai falu, miként működteti közösségeit, hogyan szabályozza a kapcsolattartást, a munkavégzést és az egyéb gazdasági tevékenységeket olyan körülmények között, amikor a javak megszerzése nem csak a belső erőforrások felhasználásával történik, tehát az optimum megteremtése is más jelleget ölt. Természetesen az egalitarizmusra a székely falu esetében lehet úgy tekinteni, mint a közösségi vezető szerepek és vállalkozói minták kialakulásának és elterjedésének akadályozójára, hisz az egyenlőségi elvek olyan nyelvi-szimbolikus ellenőrzést hordoznak magukban, amelyek a különutas stratégiákat folyamatosan megkérdőjelezik.

18 Nem vonom kétségbe a nyelvi ellenőrzés meglétét, és azt sem, hogy a székely falu nem vállalkozóbarát, viszont azt állítom - és erre még visszatérek -, hogy az önálló utak követése nem zárja ki a közösségi elveknek való megfelelést, hisz a vállalkozói pozícióból, a várossal kialakított jó viszonyokból eredően az adott személy segíthet a falunak, és amennyiben ezt felvállalja, a falu könnyebben fogadja el a pozícióját. Ebből ered az, hogy bár a morális megfontolások keretében elsőrendű szerepe van a munkamorálnak, a mai hagyományos gazdálkodás vizsgálata igen érdekes eredményeket adhat erre vonatkozóan: való igaz, hogy a munkához való viszony az egyik legfontosabb meghatározója egy egyén vagy egy család presztízsének, de az ilyen értékelések megoszlásában egyenlőtlenségek mutatkoznak. A verejtékkel szerzett vagyon felé már nem mindenki fordul feltétlen tisztelettel, és az esetleges ügyeskedéssel szerzett vagyont is legitimnek tekintik, ha annak szerzője egyébként részt vesz a falu értékrendjének fenntartásában. A Nyikó mentén az egyik sertéskereskedésből élő gazdáról, G. L.-ről többször kiemelték, hogy segítőkész, bármit elhoz a városból, amikor a piacról hazafelé tart, kapcsolatai révén segít az embereknek. Ugyanezt mondták el egy helyi vállalkozóról, F. J.-ről is, akinek igen jó kapcsolatai vannak a megyei rendőrségen, útlevél megsürgetésében, kisebb-nagyobb szívességekben segített a hozzá fordulóknak. Azt állítottam, hogy ez a feltételezett közös tudás egyenetlenül oszlik meg a közösségben, és bár szinte mindenki ismeri ezeket, egyre kevesebben szervezik ennek alapján az életüket, mivel a közösségnek már nincsenek legitim eljárásai a normáktól való eltérések büntetésére. Leginkább a szinte kizárólag a hagyományos gazdálkodásból élő - abba esetleg a nyugdíjukat beforgató - családok idős tagjai forgalmazzák ezeket a vélekedéseket, és igyekeznek ezeknek megfelelően megszervezni a mindennapi gazdálkodási gyakorlatot, és próbálják ezeket az elveket a közösségi életre is kivetíteni. Nemegyszer megtörténik, hogy idős gazda a fiatalabbra rászól, amiért a testével és az energiáival nem gazdálkodik megfelelően, túlságosan rádől a kaszára, nagy ívet fog át vele, nem megfelelő tempóban húzza, és emiatt túl hamar kifárad. „A kaszás fendegél, és mendegél" mondják, és ebben benne van minden, a gazdálkodásban részt vevő emberi testtel kapcsolatos tudás. Ugyanez minden munkafolyamatban megmutatkozik, a különböző energiafelhasználású munkákban különbözőképpen szervezik meg a nők, a gyerekek részvételét, a pihenőknek szabott rendjük van,

19 és bár például a nappali alvást mélyen megvetik, nyári munkák idején, amikor korán indulnak kaszálni, az öregek egyenesen azt tartják