Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

SZABÓ Á. TÖHÖTÖM Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban A szerző tanulmányában azt vizsgálja, hogy milyen erkölcsi elvek szerint szerveződik a mai erdélyi falusi gazdálkodás, és elemzése során a morális ökonómia újragondolt és az erdélyi viszonyokra alkalmazott megközelítését alkalmazza. A tanulmány kiindulópontja, hogy a mai paraszti gazdálkodásban működő morális elvek összessége a történetileg is meghatározott kényszerhelyetekkel, valamint a rendelkezésre álló erőforrások optimális kihasználására tett törekvésekkel áll összefüggésben, és ekképp a gazdálkodási rendszer mentális fenntartójaként is tekinthetünk rá. A kérdések, a feltevések és az állítások kifejtése érdekében - a morális ökonómia hagyományából kiindulva - a tanulmány egy saját modell keretében elemzi a morál működésének külső és belső kapcsolatokban jelentkező két szintjét, és bemutatja azokat a jellegzetességeket, amelyek a közösség és a hatalom falusiak által elképzelt viszonyát, valamint a közösségen belül a helyes életről alkotott normatív képet meghatározzák. Bevezetés Egy történet szerint élt Siménfalván egy ember, aki meg szerette volna akadályozni, hogy felesége akkor vegyen a lisztből, amikor erre kedve támad, ezért a lisztesládába egy legyet zárt. Abban reménykedett, hogy mivel a légy kirepülése esetén kiderülhet a turpisság, ez majd megakadályozza a feleségét a liszt indokolatlan elvételében. No hiszen így a történet mesélői -, az asszonynak is megvolt a magához való esze, legyet ő is tudott fogni! A módszer tehát nemigen vált be. A történet persze a fösvénységről szól, ám ugyanakkor a végletekig vitt paraszti beosztásról is érzékletes képet fest. Mert bár a szomszédos falvak a történetet több mint enyhe gúnnyal mesélik, ha nem is ilyen végletekben, de ők maguk is ennek a paraszti, a termelést és a fogyasztást egyaránt meghatározó etikának vetik alá magukat, amikor úgy akarnak túlélni és, ha lehet, gyarapodni, hogy egyben a közösség elvárásainak is megfeleljenek. A paraszti

1 gazdálkodás megszervezését egy olyan erkölcsi vélekedésrendszer befolyásolta, és részleteiben befolyásolja ma is, amelynek tanulmányozását és elemzését a morális ökonómia eszköztárát felhasználva végezhetjük el. A következőkben - az erdélyi falu

2 gazdasági gyakorlatára vonatkoztatva - egy ilyen elemzést végzek el. Elemzésem keretében bemutatom a morális ökonómia fogalmának forrásait, valamint azt, ahogy én értelmezem a fogalmat. Az elemzésbe bevonom az erkölcsi vélekedések kialakulásának és főként fennmaradásának gazdasági és társadalomszerkezeti, munkaszervezeti feltételeit, kitérek a morális ökonómia mint értelmezési keret alkalmazásának kérdéses pontjaira is, és végül a morális elvek működését és megváltozását elemzem a falu külső és belső kapcsolatainak szintjén. Célravezetőnek tartom a morális ökonómia felől megközelíteni a mai erdélyi falusi gazdálkodás és gazdaság

3 leírását és értelmezését, mindamellett nem állítom, hogy ez a