Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Helyzet - Nagy Károly Zsolt: Interaktív etnográfia
és az eszme napjainkban, a „hálózottság korában" sajátos módon kel új életre. Az interneten böngésző felhasználó a hipertextek alkotta hálózat relatív középpontjába helyezkedik, „[...] ahol ő maga határozza meg haladása és tájékozódása irányát, miközben könnyed mozdulattal, egy klikkelés segítségével kitör a lineáris szövegek és az azok sorrendjét diktatórikusán meghatározó szerzők világából. Egere játszva rágja szét a Gutenberggalaxist és mindazt, ami ennek részét képezi: a szöveg zártságát, önazonosságát és örökkévalónak látszó állandóságát, a belé kódolt narratívakat, egyáltalán: minden narratívat. Az egér fogai között szétmállik minden, ami akár csak távolról is emlékeztetne a definiálható, önazonos fogalmakra kezdve Platón ideáitól és eljutván egészen a modern tudomány szigorú fogalomrendszeréig." (Mester 2003.) A hipertextualitás nem csupán az információszerzés, de a webtartalom-szervezés fontos eszköze is. A hipertextek alkalmazása azonban hamar átláthatatlan útvesztővé változtathatja az adott oldal struktúráját, hiszen a felhasználó itt az olvasóval ellentétben nem lát rá érdeklődése tárgyára, hanem benne van. Az eligazodás, az oldalak, a kommunikációs struktúrák-és a tudásszerzés - követhetővé, átláthatóvá és nem utolsósorban ellenőrizhetővé tételére egyre több webtartalom-menedzselő szoftvert fejlesztettek és fejlesztenek ki. E szoftverek és fejlesztőik nevében és szóhasználatában találkozhatunk egyre több alkalommal a portolan szóval. 15 A szóhasználat a fentiek figyelembevételével nem lehet véletlen. A térkép, a portolan természetesen ismét egy metafora, annak is egy sajátos fajtája: interfészmetafora. E fogalom George Legradytól származik. Legrady szerint az interfészmetafora egy hipermédiában „[...] olyan szervező-modellként funkcionál, amely konceptuálisán elhelyezi a nézőt és keretet vagy logikus adathozzáférést biztosít. [...] építészeti környezetek és kalandos »kincsvadasz« történetek, amelyek mindegyike saját referencia-modellje logikája szerint működik. A »törtenet« vagy metafora ismeretében sikeresen közlekedhetünk bennük és megszerezhetjük az információt. Ezek a metafora-környezetek a néző digitális környezetben szerzett interaktív tapasztalatait, élményeit újradefiniáló innovatív nyelvészeti, szimbolikus, esztétikai, érzéki és konceptuális fejlődés legfontosabb színtereinek ígérkeznek. [...] Az interfész metafora az a kontextus, amely összefűzi a történeteket és megadja a mű értelmét." l6 (Legrady 19940 Az interfészmetafora működésének lényege tehát az, hogy úgy hoz létre kapcsolatot (interfész) a felhasználó és a hipermédia tartalma között, hogy biztosít egy - többnyire vizuálisan is megjelenített - képet, melynek segítségével a hipermédia mint adathalmaz, mint káosz kozmosszá, logikusan felépülő narratív struktúrává rendezhető, tehát maga hajtja végre a fordítást a vizuális és narratív struktúrák között. Az interfészmetafora lényege azonban nem annyira a vizuális megjelenítés, mint inkább a vizuális, képi logika. Akkor is működhet, ha nem válik a számítógép grafikus felhasználói felületén 17 megjelenített képpé. Ez első olvasásra talán ellentmondásosnak tűnik, ezért érdemes kicsit részletesebben is végiggondolni. A metafora lényege szerint olyan szó, szókapcsolat vagy nyelvtani szerkezet, melynek az a szerepe, hogy egymástól távol eső képeket idézzen fel, s azokat egybefoglalva új kifejezési lehetőséget teremtsen. Olyan szimbólum, melynek nem csupán egy, képzettársításon alapuló jelentése van. A nyelvi metaforában eleve jelen van a fordítás a kifejezés narratív és képi formái között, s ezt viszi tovább az inter-
