Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Tabló - Az élettörténet módszertani újragondolása Szilágyi Miklós: A személyes paraszti tudás érvényessége. Kisújszállás társadalma és gazdálkodása egy száz évet élt parasztgazda emlékezetében Turai Tünde
TURA I TÜNDE Az élettörténet módszertani újragondolása Szilágyi Miklós: A személyes paraszti tudás érvényessége. Kisújszállás társadalma és gazdálkodása egy száz évet élt parasztgazda emlékezetében. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006. 203 p. /Néprajzi tanulmányok/ Szabó Lukács 1892-ben született Kisújszálláson, hétgyermekes családban elsőként. Ekkor még élt apai nagyapja és anyai nagyanyja. Iskolába naponta kétszer jártak: délelőtt is, délután is mentek. Mindvégig az osztály közepén ült, ami osztályzás híján a tanulmányi eredményt tükrözte. Vizsgára már csak egyedül jelentkezett, társai addigra elmaradoztak az iskolából. Szabadidejükben labdáztak, sicikkeltek, bigéztek, gomboztak stb. I 906-tól vonták be a szülei komolyan a gazdálkodásba: a gyermekmunkák után ez év nyarán részt vett az aratásban. 1912-ben bevezették az áramot a városba. Az első világháború idején besorozták, bejárta egész Közép-Európát. I 926-tól volt rádiója. Első feleségét gyerekkora óta ismerte, mivel mindketten az Ady Endre utcában laktak. Egy gyermekük született, harminc évet éltek együtt. Közepes gazda volt, elsősorban búzát és tengerit termesztett. 1928-tól méhészkedett, illetve tagja volt a baromfiegyesületnek is. A második világháborúban is részt vett, de csak a környékre vitték el, I 942-től pedig folyamatosan otthon tartózkodhatott. Az önálló gazdálkodás rövidesen véget ért: kuláknak nyilvánították, és valamennyi földjüket elvették. 1952-ben újra megnősült. A téeszből hetvenéves korában ment nyugdíjba. I 993-ban halt meg. A narratív műfajok iránti érdeklődés kezdetei nagyjából egybeesnek a néprajztudomány kialakulásával. A személyes dokumentumok felfedezésére néhány évtizeddel később kerül sor, elsősorban a folkloristák körében. Az 1960-as évek végétől és az 1970-es évek elejétől folyamatos a kutatók nyitottsága a paraszti visszaemlékezések és önéletírások iránt. 1 A szövegközlések mennyisége számottevő, az elemzésekből is tekintélyes listát lehetne összeállítani - a legrészletesebbet Mohay Tamásnak köszönheti a szakma, [_2 aki egy ipolynyéki parasztember naplóját dolgozta fel (Mohay 1994). Módszertani szempontú megközelítésekkel viszont lényegesen ritkábban találkozhatunk, holott korántsem adhatók evidens válaszok azokra a kérdésekre, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek, és az adatgyűjtés és -feldolgozás során ezeknek alapvető fontosságúaknak, elsőként tisztázandó problémáknak kellene lenniük. Különösen két dolgot szükséges nagy odafigyeléssel kezelni. Egyrészt nem hagyhatók reflektálatlanul a személyes dokumentum keletkezésének körülményei: saját lejegyzés vagy interjú eredménye, célzott szándék és közönség. Másrészt tisztázni kell, mert világosan kell látni, hogy mire és mennyiben használható a kutató rendelkezésére álló szöveg. 3 I 9
