Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Tabló - Az anyagi kultúra és a háló Carl Knappett: Thinking through material culture. An interdisciplinary perspective Wilhelm Gábor
a környezet vonása, illetve hogy egyáltalán vonás-e. Szerinte az affordancia az organizmus meghatározott aspektusa (képességei) és a szituáció meghatározott nézőpontja közötti reláció; megléte a potenciális megfigyelőktől függ, nem az aktuálisoktól. Chemero (2003:1 93) szerint az affordancia nem független az organizmustól (Reed I 996 szerint viszont igen); a kérdés azonban az, hogy miképpen függ tőle (Turvey 1992 nem ad erre választ). Chemero relációs elmélete erre igyekszik megoldást kínálni. Látható tehát, hogy bár Knappett foglalkozik az affordancia státusával, azt a tárgy (környezet) vonásaként értelmezi. Noha felveti a szubjektummal való kapcsolatát, ennél mélyebbre nem megy az elemzésben, nem foglalkozik például e reláció természetével. Ugyancsak nem foglalkozik az affordancia lehetséges típusaival sem: például a fizikai (valódi), kognitív (észlelt), szenzorikus és funkcionális affordanciával (Hartson 2003). Hogyan lehet összefoglalóan értékelni Knappett könyvét, mely az anyagi kultúra elméletének kidolgozására tesz kísérletet? A munka kiindulópontja: a régészet számára is alkalmas elmélet keresése az anyagi kultúra és a szubjektumok viszonyát illetően, a tárgyakkal kapcsolatos korábbi vizsgálódások összegzése és értékelése megkerülhetetlen lépés nemcsak a régészeten belül, hanem a társadalomtudományok jelentős részében is - bár ez a fajta kritikai vizsgálat nem egyedi a régészeten belül sem (lásd például Falck 2003; Hicks 2005; Yarrow 2003; Olsen 2003, Lesure 2005; korábban Edmonds 1995; Gosden 1994; Thomas 1996), még kevésbé azon kívül. Knappett számos ötletet vet fel, mely ebbe az irányba mutat, több példán szemlélteti a számára központi fogalmak használatát, és ehhez tekintélyes irodalmat használ és idéz folyamatosan. A gondok ott jelentkeznek, hogy ez az irodalom túlságosan szelektív, ezen belül nem eléggé válogatott, a szerző pedig ritkán lép túl a bemutatáson. Bizonyos témák túlírtak, mivel általánosan ismertek (szemiotika, művészi és hétköznapi tárgy viszonya), számos állandóan visszatérő kérdés viszont meg sincs említve (tárgyidentitás, -kompozíció). Knappett nem ás elég mélyre a téma adta lehetőségekben, megmarad az aktív network, megosztott kogníció - ma már messze nem ismeretlen vagy akár újnak számító - keretén belül, és indokolatlanul egyfajta dualizmusellenes hadjáratot folytat, ahelyett hogy - akár a maga választotta kereten belül - a felvetett, felvetődő kérdéseket továbbgondolná (lásd Molotch 2005 ismertetőjét is). Mit ért például pontosan a tárgy-ember kapcsolatból létrejövő komplexitáson, milyen típusai, fokozatai vannak (ha vannak ilyenek)? Knappett könyve jó kiindulópont a témával ismerkedőknek, alapkérdéseket vet fel (lásd a tárgyak ágenciája), a válaszokkal azonban adós marad, az általa ígért újfajta elméleti keret pedig egyelőre nem állt össze. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szerző alapkérdésére egészen más típusú ~2 válaszok is léteznek mind a régészeten, mind a tágabban vett társadalomtudományokon ^ belül. Ezek az itt is felvetődő, újabb problémák (tárgy, ágencia, megtestesítés) megoldá• sát a korábban alkalmazott módszertani, analitikus keretekben is el tudják képzelni (lásd például Lesure 2005; Giere 2004), a hétköznapi tárgyak észlelésével és fogalmi megragadásával (feldolgozásával, azonosításával, kategorizálásával, követésével stb.) kapcsolatos kognitív pszichológiai tanulmányok pedig egyenesen elárasztják a szakfolyóiratokat (lásd Scholl 2001).
