Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban
resztül látjuk, minden információ annak értékrendjén átszűrve jut el hozzánk. Munkámban tehát igyekszem figyelni arra, hogy az „idegen kéz" tulajdonosai, akik ezeket a feljegyzéseket, nyilvántartásokat készítették és vezették, hogyan rajzolják meg a másik, adott esetben a rájuk bízott gyülekezet tagjainak képét, „hogyan érhető tetten ez a »rnasik« lehetőleg a saját fogalmaiban", illetve hogy „milyen önképpel rendelkezik az, aki mindezt lejegyzi" (Kaschuba 2004-185-186). A magyarvistai református közösségre jellemző társadalmi viszonyok feltárása mellett tehát kérdésfeltevésem arra irányul, hogy a források mit árulnak el az egyházi, az egyház által közvetített értékrend és a közvélemény a közösségre jellemző társadalmi szokások, a viselkedés ott jellemző szabályai, előírásai által képviselt külső tekintély (a „mások tekintete", Heller 1996:10) viszonyának alakulásáról, a kettő találkozásának súrlódásairól, konfliktusairól. Az utóbbi milyen mértékben fogadta el, integrálta az előbbi értékrendjének, elvárásainak elemeit, hogyan tudta az egyház a viselkedést, a normák betartását szabályozó tekintélyét működtetni. A fent és lent 6 találkozásáról, viszonyáról szeretnék tehát érvényes megállapításra jutni az egyházi dokumentumokban található adatok és szövegek alapján. A források A történeti forrásokkal való munka kapcsán írja Wolfgang Kaschuba a következőket: „[...] minden egyes forrás olyan [...] komplex szöveg, amely szó szerinti jelentésénél többet rejt magában, értelme így csak társadalmi létrejöttének kontextusai ismeretében fejthető meg" (Kaschuba 2004:186). A későbbi kutatás célja ezeket az egyházi forrásokat valóban „komplex szövegként" olvasni, a különböző források közötti párbeszédre figyelve lehetőleg a maga komplexitásában értelmezni mindazt, amit az általuk nyilvántartott/ jellemzett közösségről ez a „szöveg" elárul a kutató számára. Ebben az írásban nem vállalkozom a teljes anyag áttekintésére és elemzésére, csupán a Daróczi Ferenc által írt egyház-, illetve -községtörténetben (a továbbiakban: história domus) foglaltak, a családkönyvben található adatokat kiegészítő szöveges bejegyzések, továbbá a családkönyv, az anyakönyvek és a vadházasok jegyzékének egyes adatai alapján kísérlek meg (a forrásokat létrejöttük társadalmi kontextusának keretében értelmezve) választ keresni a fentebb felvetett kérdésekre. Az időintervallumot, amelyre az elemzés kiterjed, a források jelölik ki: elsősorban a huszadik század első felének viszonyairól engednek következtetésekre jutni, esetleg visszafelé és előre is tágítva kissé a perspektívát. Négyféle forrást használtam fel az elemzés során a vistai egyházközség adattárában található - meglehetősen gazdag - anyagból: az I 883 és 1972 között vezetett családkönyvet, az anyakönyveket, 7 egy vadházasokról vezetett nyilvántartást és a história domust. A családkönyv A családkönyveket az anyakönyvek egyfajta kiegészítő dokumentációjaként vezették a református egyházban: a lelkészeknek az egyházközség családjainak minden tagját be kellett abba - családonként külön lapra - vezetni, majd folyamatosan jegyezniük kellett
