Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: Reflexiók Roger Sandall romantikus antropológia ellen írt könyvére

A történelem az ilyesfajta kreativitás példáinak gazdag tárháza. A „javíthatatlan" kultúrák elpusztítása és a „fejlődésre képtelen" népesség megsemmisítése gyakran szorosan összefügg egymással. Ennyit Sandallnak a Széles Árok törzsi oldalán álló kultúrák dinamikáját és sokféleségét illető nézeteiről. A civilizációval kevésbé szisztematikus módon foglalkozik, szándéka a „nyílt" polgári rendnek a törzsek „zárt" rendszerével szembeni felsőbbrendűségének kimutatása. Könnyű dolga van, ameddig nem a valódi civilizációkról, hanem azok utópisztikus projekcióiról van szó. A valóban létező civilizációknak (a 19-20. századiaknak) azonban egyike sem felel meg a nyílt társadalom valamennyi kritériumainak. Az ellen, hogy Sandall a nácizmust és a kommunizmust torz, a zárt társadalmak állapotába visszaesett formációnak tartja, feltehetőleg egy kritikusa sem emel majd kifogást. De vajon olyan államok, amelyek még a 20. században is milliókat nyomtak el rasszbeli hovatartozásuk miatt, a nyílt társadalompolitika megvalósulásai lennének? Sandall elkerüli a civilizált társadalmakban működő, igen hatékony felvilágosodásellenes erők (rasszizmus, nacionalizmus, keresztény fundamentalizmus stb.) taglalását. Még a civilizációk dialektusainak valóban fontos kérdését sem érinti. Vagy talán nem lát különbséget az Egyesült Államok, a skandináv országok, Németország stb. polgári társadalmai között? Sorakoznak a kérdések, amelyeket Sandall elmulasztott feltenni. Nem lehet azt állítani, hogy nem tartoznak a témához, hiszen a törzsi kultúráknak a civilizációban (civilizációkban?) kellene feloldódniuk, és éppen ez az, ami ellen a Culture Cult aktivistái küzdenek. A civilizációnak Sandall tanaiban betöltött eschatologikus szerepe láttán felmerül a gyanú, hogy a fogalom tisztázatlansága nem véletlen. Lehetséges, hogy kimondatlanul is a civilizációk jövőbeni szelekciós és asszimilációs folyamatának vízióját szuggerálja, amely végül egy globális egységcivilizációba torkollik? IV Minden a történelem és Sandall által előírt menetrend szerint futott volna: Egyes kultúrák (és népek) a „kreatív destrukció" áldozatai lettek volna, a törzsi kötelékekben élő emberiség egy nagy részének azonban - saját javára, de a civilizált kormányzatok által is irányítva - a kulturális (és etnikai) asszimiláció irányába tartott volna. Ezt az evolúciós folyamatot azonban óriási ellenerők zavarták meg, sőt gyakran le is állították. Kezdődött a romantikusok mozgalmaival, akik (először) egyre élesebben kritizálták a modern civilizációt, (másodszor) tagadták a különböző kultúrák közötti értékkülönbséget, és idealizálták a törzsi kultúrákat, amelyeknek szerintük joguk van a létezéshez, és éppen ezért nem szabad asszimilálni őket. Az asszimilációellenes érvek a civilizáción belül nem maradtak hatástalanok; ez vezetett többek között ahhoz, hogy (harmadszor) az illetékes kormányzatok változtattak bennszülöttekkel kapcsolatos politikájukon: visszavettek a fejlesztési tervekből, és a törzseknek szűk keretek között bizonyos autonómiát biztosítottak. A Culture Cult eszméje végül elérte (negyedszer) azt, hogy a - többé nem intakt - törzsi rendet hordozó túlélők kísérletet tettek az elveszett hagyományok újjáélesztésére. Az ilyesfajta „visszatörzsiesítés" a legtöbbször katasztrofális következményekkel jár: elszegényedéssel, analfabetizmussal, alkoholizmussal, szellemi restséggel, erkölcsi tartás hiányával.