Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban
fejére zúduló hánytorgatás közt az is ott volt, hogy egy ilyen drága meddő asszony nem ilyen megbecsülést érdemel. A meddőség mint érdem! Hol áll a mai vistai felfogás a bibliai termőségtől!" (História domus 91-92.) Daróczi megfigyelései szerint emellett a vistaiak a háború után szélsőséges fogyasztási szokásokat vettek fel, aminek oka meglátása szerint abban áll, hogy „a háború idején hozzá voltak szokva a sok pénzhez, a költekezéshez" (história domus 88). „Volt pénz bőven. Általában a háború alatt sok volt, habár értéke folyton csökkent." (História domus 73. 24 ) Ez a költekezés olyan méreteket öltött, hogy komoly adósságokba keveredtek miatta: „El lehet mondani, hogy mi hitelből élünk, legalább is szeretnénk élni. Mert a pénz elmegy a sok mulatságra, gúnyára, a jó életre s a sok cifraságra." 25 (História domus 88.) A túlzott mértékű, erőn felül való költekezés következménye Daróczi szerint tehát az, hogy a falu lakóinak nagy többsége „hitelből él", tele van adósságokkal: „A mi községünkben pedig 3-4 embernek nincsen adóssága, kevésnek van kevés, a legtöbbnek hihetetlenül sok. Olyan adósságok terhelnek több embert, aminek csak kamatát hordozni nem művészet, de bűvészetszámba megy." (História domus 66.) Mindehhez egyfajta presztízsverseny is társult a vistaiak körében, ahogy Daróczi látta: „Ha itt valaki házat épít, vagy csak egy bútordarabot csináltat is, azon feltétlenül kell lennie valami újnak, olyannak, amilyen még senki másnak nincsen. [...] S a tulajdonos azzal, amije van, szeret eldicsekedni, mint a gyermek. Ha két szép almát szerzett, vagy egy dísztökje termett, azt az ucca során kiteszi az ablakba, hogy lássa mindenki. Öltözködésével is így van. Van is olyan pazar szépség és csillogó dísz egy-egy ünneplő gyülekezeten, hogy az idegennek szeme-szája eláll." (História domus 82.) Táplálkozási szokásaikban is szélsőségesek, ennek kapcsán utal a lelkész az italfogyasztásra is: „Lakodalom alkalmából a Szilágyságból szekérszámra érkezik a bor, azt aztán fogyasztják mérték nélkül. Iszik a férfi és asszony rogyásig, itatják a gyermeket is betegségig. Oh az ivás! Minden vasárnap zúg a korcsma, és bármerre megyünk, részeg emberrel találkozunk. Nincs alkalom, amit lehetőleg fel ne használnának az ivásra. Télen, amikor nincs munka, és a kereset is megszűnt, szánalomraméltó nézni azt a vergődést az ivás után. És alkalom minduntalan adódik. Elöljárók választása, pakulár-fogadás, egy-egy vásár, amihez mindig oda van kötve az áldomás. A minap valaki 80 lejért vett valamennyi lucernát, s megittak rá 8 üveg sört, 96 lejért. Első gondolatuk és utolsó szavuk is az ital." (História domus 90.) „Többször csapta el, mást hozott helyette..." A kultúra behatóbban vizsgálható az „egyes példaértékű és jellegzetes helyzetekben való betekintés" révén - írja Kaschuba. Hogy a vadházasságok jelenségét és ezzel összefüggésben a házassághoz, a családhoz való megváltozott viszonyulást ne csak statisztikai reprezentativitásában, hanem „azonosítható egyének és csoportok konkrét gyakorlatainak megfigyelése révén" (Kaschuba 2004:183) is érzékeltessük, a családkönyv bejegyzései közül idézünk néhányat az alábbiakban. Ezeket a családokat tehát nem annyira reprezentativitásuk miatt választottuk, hanem inkább azzal a céllal, hogy a tárgyalt társadalmi jelenséget konkrét megjelenési formájában mutassuk fel (vö. Rosental 2000:81).
