Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: Reflexiók Roger Sandall romantikus antropológia ellen írt könyvére

Nincs könnyű dolguk azoknak a tudósoknak, akik elkötelezettjei az őszinte tudományos kutatásnak, ugyanakkor az elpusztult kultúrák értékeire is rá kell mutatnunk. A kultúrák nagy része ugyanis olyan vonásokkal is rendelkezik, amelyeket a polgári társadalom megvetéssel sújt: kannibalizmus, rituális emberölés, fejvadászat... (A civilizált tévénézőknek természetesen naponta mutatnak ilyen borzalmakat.) Az értékes hagyományok szelekciója és a kegyetlen intézmények elhallgatása - ahogy azt a political correctness megkövetelné-összeegyeztethetetlen lenne a tudomány valóság- és igazságigényével. Ebből a kutyaszorítóból a kultúrák magyarázó bemutatása jelent kiutat. A kannibalizmus stb. nem egyes tradicionális életformák véletlenszerű kísérőjelensége volt, hanem megvolt a helye az adott kultúra funkcionális rendszerében. Ahogy az ember képes idegen - akár kihalt -nyelvek megtanulására, és hajlandó fáradságosan elmélyedni azok szokatlan szintaxisában, mert ettől eltemetett szellemi kincsekhez való hozzájutást remél, úgy kell a kutatónak a nagyrészt vagy teljesen eltűnt kultúrák struktúráinak és funkcióinak szövetét is átvilágítania - és a megszerzett ismereteket továbbadnia. Az eredményt egyesek „megértés általi megbocsátásként" interpretálják majd. Terentius magyarázata azonban ennél mélyebbre nyúlik: „Semmi sem idegen tőlem, ami emberi". Ezt a mondást nemrég - nyilván a legjobb akarattal - apró változtatással, de megcsonkított értelemmel propagálták: „Szinte semmi emberi sem idegen tőlem..." (Bohannan - van der Eist 2002). Ha előbb nem, a mélylélektan eredményeinek elterjedése óta már a képzett polgár is megtudta, hogy a barbár szörnyűségek ott rejlenek őbenne is - szunnyadó állapotban, de bármikor kitörésre készen. A közeli múlt és a jelen tapasztalatai megdöbbentő bizonyítékokkal szolgálnak arra, hogy a kegyetlenség akár intézményesíthető is. Ettől csak a tudás óvhat meg. Fordította Vándor Andrea JEGYZETEK 1. Ez a tanulmány eredetileg az Anthropos 2004. évi 99. évfolyamának I. számában jelent meg Reflexionen zu Roger Sandalls Buch gegen die romantische Anthropologie címmel (222-230 p.). Külön köszönet az Anthropos Institutnak és a szerzőnek a fordítás megjelentetéséhez való hozzájárulásáért. 2. Szokásommal ellentétben ezúttal lemondok az „etnológia" terminus alkalmazásáról, és Sandallhoz hasonlóan az „antropológia" fogalmát használom (egy oly mértékben átfogó értelemben, amely már zavarossá teszi a fogalmat). Ennek oka az, hogy az etnológia - nem csak szerintem - egy par excellence összehasonlító (és nem értékelő) tudomány. A véleményem szerint megkérdőjelezhető „törzs" (tribe) kifejezés is Sandall terminológiájának megfelelője. 3. A recenzió rezüméjét Thomas Steinfeld közölte a Süddeutsche Zeitung (München) hasábjain 2002. augusztus 23-án, Tallis recenziójának német fordítása a Merkur című folyóiratban (Stuttgart) jelent meg (2002, 56. kötet: 1024-1028.) 4. A Süddeutsche Zeitung hasábjain ( 1994- december 3-4.) a következőket olvashattuk: „Az olaszok átszámítva évi 1,5 milliárd márkát (tehát kb. 0,77 milliárd eurót) költenek jósok szolgáltatásaira. A keresztény tanok tiltásai ellenére is a 90 százalékban katolikus olaszok közül minden ötödik polgár évente legalább egyszer ilyesmiben jártas »szakemberhez« fordul. A számok az olasz jezsuiták lapjának, a La civiltà cattolica legújabb számában szerepeltek. A céges telefonjegyzé-