Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: Reflexiók Roger Sandall romantikus antropológia ellen írt könyvére

tenként bánnak vele, áthágta a szabályokat, hogy két iránta rajongó tanítványnőjét szár­nyai alá vegye. [...] Boas felmentette Benedictet az előírt követelmények alól, hogy meg­gyorsítsa számára a doktori fokozatának megszerzését. Hasonló okból Boas Meadet is felmentette a záróvizsga alól." (Sandall 2001:56.) Lehet, hogy Sandall szerint Boas azért is rászolgált a tiszteletlen kritikára, mert mint német bevándorló maga is primitivizmussal gyanúsítható: „Európai hátterével azon munkálkodott, hogy megváltoztassa az amerikai antropoló­gia arculatát, amennyiben támogatta azt a nézetet, hogy mindegyik kultúra egy megkü­lönböztető modellt mutat, amely összehasonlíthatatlan más szerves egész egészekkel; 5 valamint hogy mindegyik önmagában értékes." (Sandall 2001:56.) Az ilyen és hasonló kirohanások üzenete mindig ugyanaz: a romantikus primitivizmus nem a „törzsi népek" között született, hanem „romlott, fehér, elégedetlen urbánusok között" (Sandall 2001 :x). Árulkodó az a hév, amellyel Sandall az elkényeztetett, de még­is elégedetlen bohémok és miliőjük, a ..littérateur" ellen küzd. Mint ahogyan a benn­szülöttproblémáhozvaló akadékoskodó hozzáállás a kocsmai bölcselkedés asszociációját váltotta ki, a gáncsoskodó szociális státusa és mentalitása is meghatározható: a reakciós nyárspolgár értelmiség- és idegenellenes, önnön középszerűségét elszántan védelmező gondolkodásmódjáról van szó. Agresszív erőszakkal párosulva ez fasisztoiddá válik. V Az észak-ausztráliai bennszülöttek újbóli analfabetizációjáról, akiknek szülei, nagyszü­lei még tudtak írni és olvasni, Ausztrália határain túl alig hallott valaki. Sandall érdeme, hogy az ilyenfajta elszegényedésre nyomatékosan felhívja a figyelmet. Ezt az érdemet azonban ő maga teszi kétségessé azzal, hogy nem írja le, és nem értelmezi pontosan azt a negatív kulturális változást, amely ehhez a veszteséghez vezetett. Ehelyett egyszerű­en mindezért az egykori „primitív" törzsi kultúra romantikus idealizálását teszi felelőssé. Az ilyen folyamatok általában meglehetősen bonyolultak, ezeket egyszerűen egyetlen okra visszavezetni eleve önkényes eljárásnak tűnik. Lehetséges, hogy az új analfabetiz­mus (más nyugtalanító tünetekkel együtt) az általános elhanyagoltsággal, a szabadság hiány által okozott lelki depresszióval, a helyi vezetők korruptságával, személyes meg­aláztatásokkal függ össze. Nem zárható ki az sem, hogy a nemes törzsi hagyományokra való utalás - akárkitől származik is - másodlagos védekezési állítás csupán, igaztalan megokolása az ellenkezés bizonyos speciális formáinak, miközben a civilizáció más hatá­sai - az alkoholizmus, benzingőz - nem lesznek elutasítva. Idézhetjük az R. Tallis által leleplezett „ősi szokásokra" való hivatkozást, amellyel a nyugat-afrikai gyermekrabszol­ga-kereskedelmet próbálták igazolni. Nota bene: Sandallnak akár igaza is lehetne. Lehetséges, hogy a törzsi rend felélesz­tésére tett romantikus kísérlet valóban meghatározó szerepet játszott az analfabetizmus szintjére való visszaesésben. Sandall azonban nem szolgált tudományos szempontból komolyan vehető, példákkal alátámasztott argumentációval. Emellett az új analfabetiz­mus csupán egyike az általa interpretált példáknak. Sandall javíthatatlan leegyszerűsítő (terrible simplificateur), aki egy bizonyos megtárgyalt jelenségtől mindig egy nagyon rövid oksági láncolattal jut el közvetlenül és feltétlenül a Culture Cult jelenségéhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom