Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZILASSY ESZTER - ÁRENDÁS ZSUZSA: „Halványzöld" vagy „halványbarna"? A másság diskurzusainak magyarországi alakváltozásai

emésztve, az átmenetiségre berendezkedve, a várakozás jegyében telnek hétköznapjaik. Ez az állapot hónapokig, sokszor évekig is eltart. A hosszadalmas menekültügyi eljárás eredményének kiszámíthatatlansága (vagy a már meghozott negatív döntés) és a várható létbizonytalanság időközben sokukat az ország elhagyására sarkallja. Ok, az érkezés után néhány héttel vagy hónappal Nyugat-Európába való átjutással próbálkozva, az illegális határátlépést választják. (Módszertani akadályok miatt az ilyen hirtelen „eltűnő" gyerekek „nem integrálódásáról" szóló narratívak maradtak éppen ki a kutatásból. Legfeljebb az egyik napról a másikra üresen maradó iskolapad vagy egy külföldről a táboriaknak küldött képeslap informál történetükről.) Magyar iskolába és óvodába természetesen nemcsak ők, hanem olyan táborlakó és a táborból már kiköltözött gyerekek is járnak, akik már menekült, illetve befogadott státust, illetve magyar állampolgárságot szereztek, és a letelepedés mellett döntöttek. Ok azok, akik többéves iskolai tapasztalatokkal rendelkeznek, ám korábbi országok közötti és országon belüli vándorlásuk miatt iskolai pályafutásuk meglehetősen hézagos, többüknél kifejezetten zaklatottnak mondható. Elbeszéléseik, melyek az iskolai integráció sajátosságairól, annak különböző fokozatairól és persze sikeréről, illetve sikertelenségéről szólnak, értékes adalékokkal szolgálnak az ország különböző menekülttáboraiban és az azok körül működő iskolákról. Másságértelmezések a menekült gyerekekkel foglalkozó pedagógusok beszédében Zygmunt Bauman az ismeretlenség és az idegenség logikájának megértése kapcsán dolgozta ki a társadalmi viszonyokról szóló elméletét, amelyben a kapcsolatok két alapvető formáját, a barátságot és az ellenségességet jelölte meg. Szerinte az ismeretlen mindkettőhöz képest problematikus: „Az idegenek [...] nem »még eldöntendok«, hanem eleve eldönthetetlenek [...] nemhogy osztályozatlanok, hanem osztályozhatatlanok is." (Bauman 1997:47.) „Az idegennél nincs anomálisabb anomália. Barát és ellenség, rend és zűr, kint és bent között áll." (Bauman 1997:50.) Az idegentől való elkülönülés és az egyénben fellépő disszonancia csökkentése azonban a modern társadalmakban problematikus, és Bauman szerint legfeljebb konfliktusok révén lehetséges. Az idegenek és velük együtt a konfliktusok bizonyos értelemben nemcsak elkerülhetetlenek, de funkcionális jelentőséggel is bírnak. Stichweh ( I 993) a társadalmi integráció mechanizmusait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a modern társadalmaknak alapvető érdeke az idegenség státusának stabilizálása. Ezt a folyamatot szerinte a tolerancia morális törvénye sem képes felforgatni. Az idegenséget a tolerancia csupán tűrhetővé, a liberális minimummal összeegyeztethetővé teszi, de közben mit sem változtat annak strukturális meghatározottságán (Feischmidt 1997:12). Egy más megközelítés szerint azonban strukturális meghatározottságról szó sincs, hiszen éppen abban áll a „másság" és idegenség lényege, hogy átmeneti és megszüntethető állapot. A különböző szertartásokon és az idő próbáján való kiállás (a vendégjog etikája), illetve az idegen „alkalmassága" dönti tehát el, hogy az idegenből barát vagy ellenség lesz-e (Nassehi 1995).