Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

rasztvállalkozók szülőföldön megteremtett gazdaságai „szerves fejlődésen" mentek keresztül a családalapítástól kezdve, s az 1990-es évek elején, a háború kitörésének idején torpantak meg. A vállalkozók az 1980-1990-es évektől önerőből megteremtett, előzmények nélküli gazdaságaikat jövedelmük visszaforgatásával modernizálták, s rugalmasságukat, mobilitási készségüket is mutatja, hogy bár több esetben is nem a vizsgált mikrorégióban születtek, az észak-bácskai homoki borvidék kiemelkedő jelentőségű, státusú és rangú személyiségeivé váltak. A továbbiakban három gazdaságot mutatok be a fenti fokozatok érzékeltetése érdekében. Első eset N. N. özvegyasszony, aki maga is parasztnak nevezi magát. Helyi viszonyok közt módosnak számító paraszti gazdaságot örökölt és ad tovább. 1941 -ben született egy ludasi tanyán, és négy osztályt végzett. Nem folytatta az iskolát, hanem szüleivel dolgozott, mezőgazdasági ismereteit és munkamorálját így teljes mértékben családon belül sajátította el. („Át lehetett volna menni busszal [iskolába], de hát rossz utak voltak erre, mind kövess utak, nem lehetett volna biciklivel Palicsra kijárni, ugyan már, hát akkor maradtunk az apám mellett, disznókat őröztük, libákat meg a teheneket, és akkor így lettünk parasztok. Na nem sajnálom, mert nem olyan nagyon rossz ez azért, csak hát azért ott köll lenni a munkába, élni kő, mert ha nem, akkor fölsül az ember. Most is ez a sztrájk hogy volt, nem azért sztrájkolnak a népek, hogy nem tudunk mibül megélni. Aki dolgozik, most is meg tud élni. Hanem hát nagyon sokan vannak azok, akik úgy szeretnék, hogy ne is menjen ki a földbe dolgozni, majd ő csak belülről nézi, hogy a munkások mit csinálnak. A munkások meg kívülről nézik, hogy a gazda nem csinál semmit, akkor ők se csinálnak.") 1962-ben, apja halálát követően férjhez ment. Férje ugyancsak 1941 -ben született, négy osztályt végzett, és a szokással ellenkező módon ő költözött a feleség családjához, hogy N. N. anyja ne maradjon egyedül. Lányuk 1964-ben született. Valamennyien egész életükben a magángazdálkodásból éltek meg. N. N. hat hold (3,5 hektár) szántóföldet, illetve egy lánc (0,7 hektár) szőlőt örökölt, amit nagyapja telepített a 19-20. század fordulóján, a vidék intenzív szőlőtelepítéseinek idején. Minthogy férje is örökölt, illetve vettek is földet, így összesen 15-16 holdat (körülbelül kilenc hektárt) tudtak megművelni. Első traktorjukat 1968 körül, a másodikat néhány évre rá vették. Az önellátás mellett egyre több terméket értékesítettek, például N. N. adta el a fölösleges szőlő- és gyümölcstermést, tejtermékeket, tojást és egyebeket a csantavéri piacon. 1981-ben beköltöztek a faluba, lányuk ugyanebben az évben megházasodott, és hamarosan egy palicsi tanyán telepedett le férjével. Nekik I 984-ben fiuk született, aki mezőgazdasági középiskolát végzett. Ott lassan saját gazdaságot kezdtek kiépíteni, és egyre több vagyont örököltek a szülőktől. Egy szellemi fogyatékos cselédet is felfogadtak, aki azóta is a családdal él - a kutatás idején már N. N. portáján -, és részt vesz a mindennapi munkákban. N. N. piacozáshoz használt traktorját lánya megörökölte, és onnantól kezdve ő vitte el a terményeket kezdetben N. N.-hez hasonlóan Csantavérre, majd később - s mind a mai napig - Kanizsára autóval. N. N. férje 1989-ben meghalt, ezután a két generáció gazdasága ismét egyre jobban