Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Kortárs történetek Linda Dégh: Legend and belief. Dialectics of a folklore genre Mikos Éva

Kortárs történetek Dégh Linda: Legend and belief. Dialectics of a folklore genre. Bloomington-lndianapolis: Indiana University Press. 2001. 498 p. Dégh Linda legújabb, igen terjedelmes munkájának tárgya az úgynevezett kortárs monda, vagyis a contemporary legend műfajának meghatározása, természetrajzának, működésmódjának feltérképezése, illetve társadalmi és lélektani összefüggéseinek felvázolása. A szerző több évtizede foglalkozik a kérdéssel, s számos publikációjában számolt be eredményeiről. E munkája kutatásainak második összefoglalása a témában, amely az előző nagy mű után csupán hét évet váratott magára. Az „ellopott nagymama" vagy a „pók a jukkapálmán" története hazánkban is minduntalan felbukkan a legkülönbözőbb médiákban, különösen a nyári uborkaszezon idején. A család története, amely autója hátsó ülésén az időközben elhalálozó nagymamával barangolja be Európa valamely részét, miközben az autójuk nagymamástul tolvajok kezére kerül, igazi hírlapi kacsa, ez talán első pillantásra is látszik. Ám kevesen tudják, s még kevesebben figyelik, hogy mindez és még sok egyéb jelensége a mai tömegkommunikációnknak nem más, mint folklór. A könyvpiacon se szeri, se száma a legkülönfélébb horrortörténeteknek, burjánzik a rémhíripar, s mindez régi hagyományokon: hiedelmeken, mondákon alapszik. A televíziók a kisebb nézettségű idősávokban gátlástalanul reklámozzák a csodatévő szérumokat, amuletteket, ékköveket, az újságok apróhirdetési rovataiban hirdetik magukat a jósok, a természetfölötti erővel gyógyító személyek, a boszorkányok, a mágusok stb., akik egykori pácienseik élményelbeszéléseit, tulajdonképpen memoraíjait használják bizonyítékképpen módszerük sikerességére. Dégh Linda számos közkeletű jelenségről mutatja ki, hogy hátterében hiedelmek állnak, s mutatja be a körülöttük kialakuló és cirkuláló folklórszövegeket. A modern mondák nem idegenek tőlünk sem, sőt behálózzák életünket, azonban szövegfolklorisztikai szempontú kutatásukkal nálunk csak manapság kezdenek foglalkozni. E kezdeti stádiumban lévő kutatásokhoz módszertani segítségül, előképül szolgálhat Dégh Linda könyve, mert - bár többször hangoztatja, hogy kutatásának tárgya a kortárs amerikai monda - megállapításainak legnagyobb része teljesen érvényes Európára, sőt napjaink Magyarországára is. A nagy lélegzetvételű mű legfontosabb tanulságai a folklorista számára a következőkben foglalhatók össze: I. A tömegkommunikáció térnyerése és elterjedése nem a végét, a pusztulását vagy éppen az elszegényedését jelenti a szóbeli kultúrának, illetve a korábban kizárólag szóban terjedő (vagy annak vélt) műfajok mindegyikének. Éppen ellenkezőleg, valami merőben új kezdete: száz éve még elképzelhetetlen mérvű burjánzását figyelhetjük meg bizonyos folklórműfajoknak a tömegkommunikáció legkülönbözőbb eszközeiben. Ezenfelül a sajtó, a különböző populáris nyomtatványok, majd a rádió és végül a televízió, nem utolsósorban pedig az internet megjelenése nem zárta le teljesen