Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika

Az ünnep formai jellemzése nem valósítható meg egyetlen kategória keretében. Az ünnep megjelenéséhez nagyszámú kifejezési mód, kifejezőeszköz szükséges. Az ünnepiség kifejeződésének vizsgálatához Verebélyi Kincső a következő megközelítési szempontokat javasolja: cselekvések, gesztusok rendje, rendszere és ritmusa, táplálkozás, viselet, szöveg, akusztikus, kinezikus vagy dramatikus formák, vizuális eszközök, tárgyak. Ezeket a szempontokat kódoknak is nevezhetjük, amelyek az ünnepiség „csomópontjaihoz", de egymáshoz is kapcsolódnak. Látjuk, hogy e kifejezési kódok elnevezése sokszor szélesebb tartományra utal, mint amit az eddigi folklórkutatások magukban foglaltak. Az akusztikus kód elnevezés például nemcsak az énekre és a hangszeres zenére utal, hanem kiterjed a még nem zenei megnyilvánulásokra (például ostorpattogtatás, lövöldözés stb.) és az átmeneti formákra (például énekbeszéd a siratóknál) is. A kinezikus kód pedig nemcsak a táncot, hanem mindenfajta mozgást, így a meneteket, felvonulásokat is magában foglalja. E kódok segítségével megragadható az ünnepiség kifejeződése, és megállapítható az ünnepek ünnepélyességének eltérő szintje. Verebélyi Kincső arra ösztönzi a kutatókat, hogy e kifejezési kódok figyelembevételével minél több elemzés készüljön, melyek később elvezethetnek egy átfogó ünneptipológia megalkotásához. Az ünnepiség megnyilvánulása természetesen a tér- és időhasználatban is kifejezésre jut. Az ünnepi tér és idő speciális, a mindennapiságtól megkülönböztetett. Megfigyelhető az ünnepi szokások idő- és térvonatkozásainak kölcsönös rámutató jellege. Ez azt jelenti, hogy az időre vonatkozó utalások a térre vonatkozó utalásokat is idézik, és fordítva is így van (például Luca-szék használata az éjféli misén). A tér és az idő összekapcsolódását Bahtyin „kronotoposz"-fogalmával lehet megragadni, mely az idő és tér vonatkozásainak belső összefüggését emeli ki. Verebélyi Kincső könyve a mindennapi élet új szempontú értelmezését tárja az olvasó elé. Az értelmezés ezen új szempontját a mindennapiság és az ünnepiség megnyilvánulása, illetve ezek viszonya jelenti. A könyv fontos útmutató a szokáskutatók számára. Elméleti igényű, teoretikus munka, melynek gyakorlati hasznosítása a szokáskutatás terén eddig lappangó, észre nem vett összefüggéseket hozhat a felszínre, és hozzájárulhat a népi kultúra már ismertnek hitt és még ismeretlen folklórjelenségeinek mélyebb megértéséhez. t-i r5 RODALOM is NÉMETH IMRE 971 Néprajzi, szociológiai módszerek a szokáskutatásban. Népi Kultúra - Népi Társadalom 5-6:1324. NIEDERMULLER PETER 1975 Elmélet és módszer a szokáskutatásban. Studium 6:109-1 17. 1981a A szokáskutatás szemiotikai aspektusai. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport. /Előmunkálatok a magyarság néprajzához, 9.1 I 981 b A mindennapok folklórja avagy a folklór mindennapjai. In Folklór és mindennapi élet. Válogatott tanulmányok. Niedermüller Péter, szerk. 192-219. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Cso350 port.