Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között

ládi és a nyilvános társadalmi összejöveteleken, mint ahogyan saját ágazati történelmük iránt is kifejezett érdeklődést tanúsítanak.

22 Rupi alábbi mondatai kiváló példával szolgálnak erre vonatkozóan: „Hát a gázsó ehhez [a presztízstárgyakhoz] nem ért. A mi cigány isztorijánál gázsó nem ért. Mondom a valóságot, nem ért, ő nem tudja, hogy mi az... S mi tudjuk, honnant eredett, s hány éve, hogy tartózkodik a cigányok közt. Ezek nem hogy csak ez, hogy lássuk... hanem az isztorija, hogy cigányok közt van ennyi évek óta. Vas e fomani istorije ande kode käsavi kuc. Vas e fomani istorije. [A cigány történelem miatt olyan értékes. A cigány történelem miatt.] És honnét vót, s honnan eredett, s hogy van, s mi van. [...] Maga, ha most így lenne, például most megveszi egy cigántul. Azt mondja, jön egy másik [rom]: Mutasd meg azt a poharat, amit vásároltál!« Megmutassa. És lehet, hogy nem tudja az a cigán: »Hat honnant eredett?« »Ez vót a Z-é, és Z vásárolta ettül az embertül, s az az ember vásárolta volt ettül az embertül«. Visszafelé öt-hat kéz! Visszafelé öt-hat kéz! Mint maga, ha azt mondaná: »Ez édesapámé vót, s nagyapám vásárolta vót, s adta vót édesapámnak, és nagyapám vásárolta vót attól a cigántul, az a cigán a másik cigántul.« Ennek így van a isztoriája, mint mikor le van írva. Tudja? Papírra. Ezér ilyen drágák. [...] Ezeket pontosan így számolják vissza, hogy kié vót, s honnant eredett." A tárgyi patina mint értékforrás A pohár korábbi roma tulajdonosainak hírneve, társadalmi státusa azonban csak az egyik olyan meghatározó szempont, amelyet a Gáborok a tárgy mindenkori értékének felbecsülése során figyelembe vesznek. A másik fontos értékforrás a tárgyi tulajdonságok minősége. Amint arra már utaltam, a romák a tárgyi tulajdonságok minősítésére egy saját szempontrendszert hoztak létre, amely a poharak és kannák formájával, életkorával, anyagával, díszítményeivel stb. kapcsolatos értékpreferenciákat tartalmazza. E tárgyi aspektusok egyik nagyra becsült vonása a történelembe ágyazottság, az antiko ('antik') jelleg, ahogyan azt a presztízstárgyak korával és anyagával (antik ezüst) kapcsolatban korábban már láttuk. Ugyanide.sorolható az aranyozás kérdése is, amely a romák számára ugyancsak korjelölő funkcióval rendelkezik. Az életkor megbecsülése során ugyanis a Gáborok az ezüst típusa mellett éppen azt veszik figyelembe, hogy a tárgy tűzi- vagy galvánaranyozással készült-e. (Ez utóbbi eljárás az 1800-as évek közepén vált általánosan elterjedtté.) Szintén a „régiség" indexikus reprezentációjának tekintik a pohárfelületen kialakuló patinát vagy a pohártörzs kifényesedését, ami véleményük szerint a hosszú múltra visszatekintő használat következménye. Ugyanerre következtetnek a pohártesten látható kisebb sérülésekből, karcolásokból, horpadásokból, amelyek teljes hiánya szerintük egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a közelmúltban készített tárggyal van dolguk. A legértékesebb poharak számukra kétségtelenül azok, amelyek kiváló tárgyi tulajdonságokkal rendelkeznek, korábbi tulajdonosaik pedig fontos, elismert rómok voltak. A legtöbb pohár azonban nem sorolható a tárgyak e szűk elitjébe, vagyis a tulajdonosok és a potenciális vásárlók többsége be kell hogy érje azon tárgyak egyikével, amelyek többé-kevésbé eltérnek az említett ideáltípustól. A Gáborok presztízstárgy-gazdasága vég-