Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

nak, amelyek igazolására (illetve a norma által előírt cselekvés alóli kibújásra) a kulturális és (helyi) társadalmi normákat használják fel eszközül, sokszor egymás ellen kijátszva azokat. A gambiai nők például - a Korán határozott tiltása ellenére - sokszor folyamodnak a fogamzásgátlás „természetes" módszeréhez, ha úgy kívánja érdekük. Szemben a Korán gyermekágyi absztinenciára vonatkozó előírásával, miszerint a szülés után negyven nappal újra lehet „házaséletet" élni, sok nő hosszú hónapokig próbálja elkerülni, illetve minimálisra szorítani a szexuális kapcsolatot férjével, hogy kivédje az újabb, túl közelinek ítélt teherbe esést. E stratégia, illetve a Koránban szereplő norma alóli kibújás igazolására azt az általánosan elfogadott helyi társadalmi normát hívják segítségül, amely szerint a már megszületett csecsemő érdeke, hogy sokáig szoptassa az édesanyja, ezt pedig egy újabb, korai terhesség lehetetlenné tenné. Ugyancsak a gyerek egészségének érdekét hangsúlyozó társadalmi normát használják eszközül a házas nők (a férjük háta mögött, titokban szedett) fogamzásgátló tabletták használatának megindokolására. Mind egymás között, mind a kutató előtt azzal érvelnek, hogy bár a kulturális norma (melynek írásos foglalata a Korán) tiltja a születésszabályozást, ők kizárólag a megszületendő gyermek érdekében élnek vele. A szüléseket ugyanis megfelelően kell időzíteni - legalább 2-2,5 éves szünettel - ahhoz, hogy az anya szervezetének legyen ideje regenerálódni, megerősödni a terhességek között, és így minél több egészséges gyereknek adhasson életet (Bledsoe—Hill I 998). „Sűrű demográfia" Tom Fricke (1997) Nepálból hozott példája a demográfiai átmenet magyarázatára (is) alkalmazott diffúzióelmélet egyik fő hipotézise empirikus cáfolatának tekinthető. Az elemzés tárgya egy demográfiai esemény: a „modern" születéskorlátozás megjelenése és elterjedése egy hagyományos, az afrikai társadalom többségétől viszonylag elszigetelten, a Himalája egyik hegyi falujában élő közösségben. A megközelítés azonban antropológiai: Fricke, saját elméleti javaslatát illusztrálva, „sűrű demográfiát" ír.

6 I 985-ben az első férfi a falu történetében elköttette magát. Példáját hamarosan többen is követték. Ennek az átmenetnek, a születésszabályozás megjelenésének okát próbálja megvilágítani Fricke egy „sűrű", a vizsgált demográfiai eseményhez kapcsolt jelentéseket a helyi kultúra rendszerének kontextusában értelmező elemzés segítségével. A megmagyarázandó demográfiai esemény többrétegű - társadalmi, gazdasági és kulturális - kontextusát kibontva kiderül, hogy a magukat elköttető férfiak nem „újítók", nem a fejlett, nyugati világ értékeit veszik át, és terjesztik el saját, tradicionális közösségükben, hanem a régi, konzervatív értékek motiválják cselekedetüket. A Fricke általt vizsgált közép-nepáli tamang közösség esetében a kölcsönösség, a csere ethosza az a kulturális kontextus, amelyen belül az egyének mozognak. Ehhez igazítják különböző stratégiáikat, ez ad számukra keretet saját és mások cselekedeteinek értékeléséhez, értelmezéséhez. A tamangok kultúrájában a gyerek értéke többek között az, hogy összekapcsolja egymással a családokat, így a minél több gyerek minél nagyobb alapot ad a reciprocitás helyi normájának teljesítésére. Ugyanakkor sok gyerek esetén, ha a gazdasági erőforrások csökkenni kezdenek, veszélybe kerül a másik fontos társadalmi